➣My Boss -Jikook

4. rész

-Ne vigyelek haza?-lágyan beszélt hozzám, nézése viszont teljesen másról árulkodott, olyan... dermesztő volt.

-Nem kell, tíz perc múlva jön a buszom.-néztem a karórára, pótcselekvés, hiszen ezelőtt nemrég néztem meg azt.

-Haza viszlek.-jelentette ki könnyedén, mint akinek nem jelent gondot, hogy engem furikázzon mint egy taxis.
Remélem azért számlát nem állít elő, az utazás díjaként.

-Ömm...lehet maga a fülére ült, de azt mondtam hogy nem kell, mindjárt jön a buszom.-ezt pedig már olyan hangsúlyba mondtam, biztos ami biztos, megértse minden szavamat.

-Én meg nem vagyok süket, hallottam amit mondtál.  Hazaviszlek ha tetszik, ha nem.-karjára terítette a jól megszokott meggyvörös zakóját és az ajtóban elkészülve várt rám.
Akaratos, bunkó.

-Nem értem magát Mr. Jeon.-csóváltam a fejem, valóban összezavart engem most, ennek hangot is adtam.

-Mi olyan bonyolult rajtam?-döntötte oldalra a fejét, végig nézte ahogyan a kabátomat gombolom be. Vagyis inkább szerencsétlenkedek vele egy sort, nem zavartatta túlzottan magát. Nem si segített, de nem baj.

-Egyik pillanatban úgy viselkedik velem, mint a legutolsó szemétláda, másikban pedig mintha haverok lennénk.-magyaráztam hevesen.

Csak úgy jöttek belőlem a szavak, ez van ha túlzottan őszinte ember vagy, rossz embereknek is megmondod azt amit nem kellene.

-Na jössz már, nem érek rá egész éjszaka.-szóra sem méltatta az előbbi kifakadásomat.
Mily meglepő. De komolyan, elfelejtettem rácsodálkozni.

-Megyek.-motyogtam és elindultam kifelé, utána, de ekkor megbotlottam abba a fránya küszöbben.
Ez az én szerencsém.

Milyen szép is lenne ha elkapott volna, olyan filmbe illő lenne, ám az élet nem osztogat nekem olyan jó lapokat.
Elestem, ő pedig csak állt ott, lefelé nézve rám, milyen udvarias nem?

-Hogy lehetsz ilyen kétbalkezes, huh?- ragadta meg a karomat és rángatott fel a földről.

-Nem vagyok az.-dörmögtem.

-Nem hát. Meg akartam kérdezni hogy nincs-e kedved vacsorázni velem? Csak félbeszakítottad azzal, mikor a semmiben is képes vagy elvágódni.-túrt a hajába. Feszült volt.

-Nincs.-haragudtam rá, nem érdekelt mit akar. Sértődötten kirángattam a karomat, az övéből, majd arrébb álltam.

-Akkor mondom máshogy, mint a főnököd megparancsolom, hogy egyél velem ma este, ha nemet mondasz levonok a fizetésedből.-köszörülte meg a torkát.
Na erre már vissza is fordultam hozzá.
Csak egy vacsora, nem kell aggódnod.

-Rendben, magával megyek.

-Szeretem mikor engedelmes valaki. Jó fiú vagy te Jimin.- simított rá a vállamra.

Idióta.