➣My Boss -Jikook

11. rész

-Maga tudja,hogy késett Park?- Megijedtem mert nem tudtam hogy az ablaknak fog támaszkodni és úgy néz majd rám, sőt egyáltalán nem számítottam a jelenlétére se.
-A busz késett.-nem néztem rá, helyette a kezemben lévő nagy papírdobozt helyeztem az én asztalomra.
-Abban meg mi van?-bökött rá a dobozra.
-Egy kiscica, befogadtam mert ott volt az út szélén és megsajnáltam.-vallottam be nehézkesen.
Remélem nem fogja ő maga kidobni dobozzal együtt az irodából, bár be kell vallanom, hogy kinézem belőle.
-Nos mint neked is mondtam, nem szeretem ha behoznak valamit az irodába bármi is legyen az, de veled most kivételt teszek.-masszírozta az orrnyergét csukott szemmel.
-Kivételt?-lepődtem meg.
-Igen azt, mert kérdés nélkül eljöttél velem a szabad napodon csak, hogy segíts nekem felejteni a bánatomat.-sétált az asztalához a és kimért mozdulattal lehuppant a gurulós fekete bőr székébe.
Tényleg nagyon illik hozzá az a főnök pozíció.
Ez amolyan Jungkook-os.
-Köszönöm, nagyon hálás vagyok.-mosolyodtam el.
Tényleg nagyon örültem a fejemnek, mert másra számítottam hogy talán kiakadt majd és nem engedi be a kis jószágot.
-Nem kell hálálkodni, azt mindig is utáltam ha valaki azt teszi.-csitított el.
-Oké-oké.

Ekkor megszólalt Mr. Jeon vezetékes telefonja.
-Igen, tessék mondja?
Az arca egy idő után megváltozott és szokásosan rideg és visszautasító lett, amitől én is megrémültem, ezért fülem farkam behúzva leültem a helyemre hogy onnan hallgassam a telefonbeszélgetést, ami mindössze abból állt hogy a tegnapi csaj fel szeretne jönni ide egy kis hancúrozáshoz. Idáig hallottam a beszélgetést.
-Mennyi agysejted van neked te ostoba liba, hányszor mondjam el még neked hogy egyéjszakás kaland voltál csupán.-ideges volt, az erek a nyakán csak úgy duzzadtak.
Akkor lecsapták a telefont. Ez ennyi volt.
-Hogy lehet valaki annyira hülye.- temette az arcát a kezébe.
Végül egy kis hezitálás után meg mertem szólalni, azt is csak nagyon halkan.
-Magának sosem volt komoly kapcsolata?
-Felesleges lenne.-nézett ki a kezei közül.
-Sosem akar majd házasodni, egy gyereket nevelni vagy bármi ilyesmi?
-Szóval most a magánéletemről beszélgettünk?-mosolyodott el.
-Ne..nem, én csak pár dologra voltam kíváncsi.-dadogtam. Engem aztán egy cseppet sem érdekel a magánélete.
-De ne legyél kíváncsi.

Tiszta ügy, savanyú szőlő.