➣My Boss -Jikook

13. rész

-Ma itt alszok nálad, ha nem bánod.-jelentette be én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
-Mr. Jeon, mondja maga mindig ilyen hirtelen közli az emberekkel hogy ma nála alszik.- toltam a hátam a pultnak.
Megrökönyödve néztem rá, reménykedtem benne hogy csak blöffölt.
-Nem szokásom senkinél aludni, itt csak azért alszok mert nincs kedvem holnap korábban kelni és még téged is össze szedni.-vont vállat.
Valamiért azt éreztem ez csak egy gyenge kifogás.
-De csak egy ágy van.-fújtam ki egy nagy adag levegőt. Bosszúsan fújtam arrébb a frufrumat.
-Kénytelen leszel mellettem aludni akkor, mi baj van ebben?-ráérősen kortyolt a teli bögréből, én valahogy nem tudnék most innni.
-Semmi.-szólaltam meg halkan.
-Elpirultál.-jegyezte meg.-Csak nem tartasz valamitől?
-Hogy rám mozdul.-forgattam szemet, életem legrosszabb döntése volt.
Szemei megvillantak.
-Igazad van, jobb ha vigyázol.-azzal elsétált mellettem, gondolom az szobámba ment. Én továbbra is ott szobroztam még egy darabig, össze kellett szednem magamat.

Minél később akartam felmenni aludni tudván, hogy a főnököm bent tartózkodik.
-Főnökúr alszik?-nyitok be a helyiségbe.
Hirtelen még a nevét is elfelejtettem.
-Nem de csendben maradhatnál drága felettesem.
Az ágyon elterülve, cipői lerúgva hevert a szobában, a konyhában látott nyakkendője most a markában tartotta.
-Bocsánat.-hajoltam meg, de mindhiába hiába mert nem láthatta.
Nem tudtam mit kezdjek magammal, üljek le esetleg? Vagy csak álljak tovább.
-Még mindig beszélsz.-ült fel.
-Elné...
Csak megráztam a fejem, még bocsánatot sem kérhet az ember tőle.
Chh, beképzelt!
-Csüccs le.-ütögette meg maga mellett az ágyat.
-Szóval félsz hogy rád mozdulok?- bújt közelebb a fejével az arcomhoz.
-Azt csak a pillanat hevében mondtam.-mentettem az irhámat.
-Csak ugyan?-orra hegyével megbökte az arcélemet.
-Ig…igen, uram.
-Kedves dadogós Jimine, sok mindentől félni kéne ha a közeledben vagyok.-a fejét hirtelen a nyakam irányában fordította én bennem meg a vér is meghűlt.
-Ez a gyenge pontod, hmm?-kérdezte.
-Nem tudom.- füllentettem.
-Hazudsz. -pöccintette meg az orrom hegyét.
Megragadta a két kezem és maga ölébe tette azokat.
-Nem veheted el onnan a mancsod.- parancsolt rám miközben elővette nem olyan rég látott nyakkendőjét.
Rákötötte a csuklómra ezzel megbilincselve a kezeimet, ez nem normális!
-Ezt nem teheti!- rángattam a szoros csomót.
-Dehogynem, irodán kívül is a főnököd vagyok, el kell viselned mert ezt holnapig nem veszem le.-láthatóan jót derült rajtam, és az esetlen valómon.
-Ez mire jó?-nyüszítettem.
-Megkértelek hogy tegezz, mégsem fogadtál szót.-árulta el a gyerekes válaszát, mégis hogy lehet ő főnöki pozícióban?
-De így hogy feküdjek le, nem tudom használni a kezem.-nyafogtam.
-Segítek.-hónaljam alá nyúlva, mint egy kisgyereket, behúzott az ágyba majd rám terítette a takarót.
-Maga nem normális.-dünnyögtem.