➣My Boss -Jikook

14. rész

Miért is gondoltam azt hogy a főnököm majd hagy engem aludni reggel, és nem fog majd ötkor azzal ébreszteni, hogy bögdösi az arcomat addig amíg ijedtemben fel nem ülök és le nem fejelem a fejét.

-Áu! Mi a franc?-dörzsöltem a homlokomat.

-Minek kell lefejelni, erre semmi szükség nem volt!-húzódott távolabb aztán leült az ágyam szélére a lábaimhoz. Kezében a nyakkendője volt, amivel az este folyamán összekötötte a kezemet, most hogy rápillantottam szabadok voltak. Végre!

-Maga hajolt fölém.-méltatlankodtam.

Megrázta a fejét, majd mint akinek most jutott eszébe mit is akart ha nem történik meg mindez, mosolyogva felém fordult.

-Azt hiszem ideje készülődni, reggelit vettem a boltban, ott van a pulton.-felkelt és távozni készült.

-De miért ilyen korán?-szóltam utána.

Visszafordult a küszöbön, feje teteje majdnem elérte az ajtófélfa tetejét. Én ehhez képest egész alacsony vagyok.

-Mert nyolcra oda kell érnünk egy másik városban lesz Seoul mellett. Nincs messze, de igyekezni kéne.-aztán már csak a hátát láttam ahogy kimegy.

Nyűgösen fésültem ki a gubancokat, de csak nem akartak kijönni. Már ettem is és fel voltam öltözve, csak egy utolsó művelete kellett. A fésülködés.
Utálom, utálom, utálom!

-Ne tépd a hajhagymáidat te butus, hagyd majd én segítek.-ragadta meg a csuklómat, aztán finoman fésülni kezdte.
Valójában jobb érzés volt, mint ahogyan én gyötörtem magamat vele.

-Maga mindig mindent jobban csinál, igaz?-kérdeztem bosszúsan. Durcásan bámultam helyes pofáját amin most hatalmasra nőtt a vigyor.

-Majdnem mindent.-önfényezése ellenére az érintése nem idegesített annyira, sőt mi több...nagyon is jól esett.

-Mr. Ego, mikor végzünk ma?-tereltem más témára.

Megállt minden mozdulatában, egy percre azt hittem valami rosszat mondtam ezzel, és nem volt ínyére ez a megszólítás.
Megfordított a tengelyem körül, derekamnál fogva megemelt és körbe-körbe forogtunk. És vonyítottam mert tériszonyos voltam, ő pedig nevetett rajtam.
Szépek vagyunk mondhatom.

-Hé, hé tegyen le!-kuncogtam.

-Szemtelen vagy velem, pici Jimin...nagyon nagyon szemtelen.-paskolta meg a hátam.

-Letesz a földre, még ma?-megpróbáltam lefeszíteni a karjait, de még szerencse hogy nem sikerült, biztosan földre huppantam volna.

-Aztán vigyázz, nehogy ágyban találd magad a szemtelenséged miatt Jiminah. Nagyon vigyázz.-búgta oda nekem. De aztán engedelmesen letett engem.