➣My Boss -Jikook

15. rész

Gyakorlatilag egész nap csak futkároztunk összevissza, megállás nélkül. Majdnem el is késtünk, hála annak a barom sofőrnek, aki előttünk volt, míg mi a céges autó hátsó ülésen ültünk.
Jungkook folyamatosan azt a papírt nézte, amit majd fel is mondd az ott lévő főnököknek, egyszer fel is mondta nekem csupán azért, hogy gyakoroljon. De olyan beleadással még soha senkit nem láttam beszélni, mint ahogyan azt ő tette.
Majdnem meg is tapsoltam, de vissza fogtam magamat hiszen elég hülyén jönnék ki belőle.

Míg ő elment öltözni, azzal a címszóval hogy átvegye frissen vasalt öltönyét, én addig egy székben foglaltam helyet, unalmas falak vettek körül,  teljes kínszenvedés volt azt bámulni egy fél órán keresztül még a főnökömre vártam, hogy végre kitolja a seggét onnan.

-Na hogy festek?-lépett ki és fordult meg előttem, minden porcikáját jól láttam a székemből.

-Pont mint egy főnök.- helyeseltem bólogatva.

Bár olyan álmos voltam hogy csak erre tellett, a főnököm nem vette zokon csupán bólintott, majd bezárta maga mögött az ajtót nehogy valami értékes holmiját ellopják.
Aztán szorosan mellettem sétált végig, a hosszúnak nyúló unalmas egyhangú folyosón, amelynek végén csupa csupa üvegből készült falat láttam kivilágítva, és kristálytisztára sikálva.
Mondanom se kellett, csak lógattam a fejemet mintha bármelyik percben elaludhatnék, mellesleg az este folyamán nem aludtam sokat.

-Bejössz velem, és végig hallgatod a beszédemet vagy ki is ülhetsz oda az erkélyre, azt hiszem van ott  egy pillanatra elgondolkozott majd végül rám nézett a válaszomat várta.

-Szívesen meghallgatnám inkább a beszédet.-vontam vállat szerényen.

Abban a  pillanatban két dolgot is észrevettem, a hála csillant fel ébenfekete szemeiben, és egy teljesen új fajta a ragyogás.
Viszont emlékeztetnem kell magamat, mivelhogy a képzeletem olyan dolgokra képes, és simán elhitetni velem hogy Mr. Jeon képes a repülésre. Holott azt mindannyian tudjuk hogy ez nem igaz, lehetetlen.
Tehát valószínűleg ezt is csak úgy oda képzeltem, valójában meg sem történt.

-Igazán jó választás volt, téged hoznom.- tárta ki előttem az ajtót, majd maga elé engedett.

-Köszönöm....azt hiszem.-motyogtam az orrom alatt.

Végig  figyeltem őt ahogyan lelkesen magyarázza hogyan lehet egy céget a világ csúcsra juttatni. Nem is igazán a téma érdekelt engemet, leginkább azt figyeltem milyen nyúlánk, és kecses mozgása van neki, szégyen vagy nem szégyen, ez így van.
A fekete haj, ami a világon szerintem csak nekiállt a legjobban, mással igazán el se tudtam volna képzelni hiszen így ismertem meg.
Mindig is odáig voltam az öltönyös férfiakért, mondhatni azok a gyengéim.

-Ezennel itt lezártam a prezentációt. Köszönöm, hogy eljöttek és meghallgatták, amire igazán sokat készültem. Remélem segítségükre voltam ezzel a témával kapcsolatban, ha esetleg további kérdésük lenne forduljanak hozzám telefonon és emailen keresztül.-csapta össze tenyereit, megmozgatta a lábait alig láthatóan, meg se próbálta kimutatni hogy szinte lerohad a gerince annyira sokat állt ott egy helyben.

Megvártam míg mindenki kimegy, gyors meghajlással köszöntem el mindenkitől mint a főnököm asszisztense.

-Ezt nevezem én prezentációnak Mr.Jeon!-tapsoltam meg, alig hallhatóan hogy kizárólag csak ő hallja.

-Megmondtam hogy tegezz, Jiminah!-sóhajtott mert hosszú időn keresztül most az egyszer  ülhetett le a székbe.

-És szerinted én nem hallottam?-mosolyodtam győztesen amikor megláttam az arcát milyen fejet vág.

Mintha meglepődött volna egy kicsit hogy tegezem, A másik meg hogy milyen hangsúlyt fektettem rá.

-Vacsorázz velem egyet.-somolygott.

-Elfogadom, egy feltétellel.-emeltem magasba a kezem.

-És mi lenne az?

-Ha vacsora után ki bérelsz kettőnknek egy szobát, és aludhatok végre egy jót, biztos remek ágyuk van.-reményekkel gondoltam a puha matracra és tollpihék tömött párnára.

-Ez remek ötlet. Menjünk!-kapta fel a kabátját mivel kint már javában hűvös volt hiszen estefelé jártunk.

Ha esetleg találtok benne egy hibát nyugodtan szóljatok elvégre tök lusta vagyok végig olvasni ❤️❤️