➣My Boss -Jikook

16.rész

-Tele lett a pocim.-sóhatottam elégedetten, mintha terhes lennék úgy simítottam végig az említett testrészemet.

-Ezt jó hallani, kérsz még esetleg valamit?-megpróbált nem vigyorogni, nem sok sikerrel, úgyhogy egy idő után már szabályosan fülig ért a szája, hiszen pontosan össze illettem egy óvodással.
Gyerekes viselkedésem láthatóan a jobb kedvre derítette a fiatal férfit.

-Nem, most már mehetünk aludni.-nyújtózkodtam egy jó nagyot.
Tény hogy iszonyatosan fáradt voltam, teli hassal még inkább.

-Régen akartam egy kisbabát, de most már itt vagy nekem te, nincs már rá szükségem.-kuncogott fel, olyan felszabadultan tette mindezt, nekem is kedvem támadt rá.

-Kösz a bókot.-csóváltam a fejemet.

Szerencse ma is velem utazott, Jungkook többnyire ismerte a várost, így azt is tudta hol a legjobb szálloda.
Elmondása szerint ahová megyünk, ott minden megtalálható, még külön medence is van a szobákhoz, étel szolgálatot is nyújtanak, sokféle mást is.
Már nagyon akartam menni felfelé a szobánkba, de Jungkook még vett egy kávét, mert elmondása szerint régóta nem tudott inni egyet sem.
Ketten voltak előttünk a sorban, ami egyenlő azzal hogy sajnálatos módon várni kellett. Nyűgös ábrázattal dőltem a főnököm vállára, aki kicsit később reagált tettemre, "mindjárt aludhatsz" mondattal, mozdulatlanná dermedve várta ki sorát.
Csak akkor vettem el a fejemet amikor már mi következtünk.

-Végre!-ugrottam rá a franciaágy közepére, magasabb volt az ágy mint én azt képzeltem, kis híján bevertem a lábamat.

Azonnal neki is kezdtem volna az alvásnak ha Jungkook nem zavar meg.

-Irány fürdeni, így nem aludhatsz.-parancsolt rám.

-De annyira kényelmes!-nyafogtam.

-Nem érdekel, sipirc!

Morgolódtam egy sort aztán beláttam hogy bizony igaza van, nem feküdhetek le mocskosan.
Végezetül bő negyed órát vett igénybe ez a ceremónia, a végén már illatozva szálltam ki a kádból, hagytam hagy rázzon ki a hideg.

-Mr. Jeooooon! Nem hoztam semmi ruhát!-trappoltam ki.

Ágy szélén ücsörgött, telefonját bújva sms-t írt valakinek.

-Elküldtem az egyik alkalmazottat, ruhákért, ne aggódj kérlek.-fel sem nézett.

-Honnan tudja hogy jók lesznek rám, nem tudja a méreteimet.-amikor azt hittem sarokba szoríthatom ezzel, nagyot tévedtem.

-Elég volt végig futtatni a tekintetem, hogy meg tudjam állapítani hanyas ruhák kellenek.-vont vállat lezseren, aztán a nagy lazaságban hanyat feküdt az ágyon, fekete szemeit rám vezette.