➣My Boss -Jikook

18. rész

[írói szemszög]

Már jóval a sötétedés után ütött az óra, az alkony befedte az egész szobát, szürkével fedte be a bútorokat lilás árnyalattal meg színezve.
Jimin bőrén a szőr égnek meredt, amint Jungkook gyöngéd hezitálással végigsimította egész felkarját.
Szíve mélyeket dobogott a mellkasában, készült kitörni onnan. Vágyódás, bágyadság és további hasonló indulatok vegyítették egymást.
Ugyanakkor nem szeretkeztek, mégis felért Jiminnek egy afféle érzéssel.
Mindent elsöprő érzelem.

-Szerinted találkoztunk volna akkor is, ha nem vagy a felettesem?-emelkedett meg kissé Jimin.

-Nem tudhatom. Valószínűleg valamilyen úton módon, biztosan beférkőztél volna a gondolataimba.

-Lehet.-derült álmosság vetül Jimin pilláira, hagyta magát, s nem küzdött meg a bágyadtsággal. Fejét Jungkook mellkasára fektette, nem is tudva milyen érzéseket keltett a másikban.

-Legyenek szép álmok, csodaszép szemeid előtt.-csókot lehet ajkaira, aztán ő is álmok világába merült.

Virradat lett, ők még mindig aludtak. Egymást körülfonva, mint két láncszem.
Levegőben parányi, láthatatlan porszemcsék keveredtek, az ablakon át beszűrődő, friss levegő és napfény éltető fényével.
Étcsokoládé színű szempár nyitódott ki, először iszonyodik a vakító sárga fényözöntől, majd hozzászokik, mint újszülött őzike a járáshoz.
Ajkai ragacsosak a nyáltól, karja zsibbadás alatt áll, egy apró fejecskétől.

-Jiminah.-ez volt az egyetlen szó, amit jelen pillanatban ki tudott mondani.

Mocorgás jelezte feléje, hogy a másik fél ébredező szakaszban van.
Kezek találták meg az övét, körbe fonták, és nem eresztették.

-Jó reggelt!-húzta feljebb magán a takaró anyagát.

-A legszebb reggelem eddig, huszonhét életévem alatt.-bazsalygott.

Szelíden a főnöke hajába túrt, szíve együtt dobbant hatalmasat a másikéval.

-Nem vagy éhes?-Jimin feltette a kérdést, hogy elűzze maga elől egy oda nem illő, képzelőerejének köszönhetően született képet.

-Egyvalamire éhezem, az pedig magácska. Noha elképzelhető hogy a gesztenyepüré, tejszínhabbal sokkal elérhetőbbnek tűnik, jelenleg.-feje mögé csúsztatta kezeit, onnan nézett le Jiminre, aki a hasfalán durmolt.