➣My Boss -Jikook

9. rész

Jungkook gyakorlatilag teljesen részegre itta magát, míg én csupán pár kortyot ittam.
Muszáj leszek észnél maradni, ha már ő nem képes erre.

Bőven elmúlt éjfél is, tudatomnál voltam, mégis bódultan éreztem magamat. Amolyan félrészeg lehettem...
Mr. Jeon...nos róla ne is beszéljünk.
Teljesen kész volt, őt azt hiszem elvesztettük.

-Hé, uraim, ébresztő!-riasztott fel minket a csapos.

-Huh?-emeltem fel a dinnye súlyú fejemet.
Olyan jól éreztem magamat.

-Elmúlt éjfél, hívtam maguknak taxit, keltse fel a barátját és induljanak, zárás van.-mondta, aztán törlőronggyal a kezében elsétált.

Ránéztem az előttem kiterülő fekete hajúra, aki még javában az asztalon feküdt, a bal karján.
Nincs a helyzet magaslatán, úgy látom.

-Hé uram, indulnunk kell, vagy különben kidobnak minket.-először csak szóban akartam figyelmeztetni, majd miután nem reagált rázogatni kezdtem a vállánál fogva.

-Hány óra van?-rekedtes hangja miatt a szőr is felállt a hátamon.
Uhh, ez annyira fura, ezek szerint hatással van rám.

-Mi van?

-Éjfél van, vagyis azt mondta a pincér srác.-egy kicsit gondolkodóba estem, de aztán megráztam a fejem és segítettem Mr. Jeon-nak felkelni a székből, bár én is alig álltam a lábamon.

-Hmm, jó illatod van Jimin.

-Jól van Mr. Jeon, elég volt ma magából.

-Belőlem sosem elég, nagyon rosszul látod tökmag.-aztán elnevette magát, a saját idióta becenevén amit rám aggatott.

Amint sikeresen kiértünk és nem estünk le azon a két lépcsőfokon, Mr. Jeon-t beültettem a taxiba, majd én is mellé ültem. Kis híján lefejelve az ülést.
Sajnálkozó tekintettel fordultam felé, de amint megláttam,hogy alszik, elmosolyodtam.
Oké, aludjon csak, legalább addig sem beszél.

Nem igazán tudtam kiszedni belőle hol lakik, értelmes választ nem adott, csak valami értelmetlen szavakat mondott ki, ezért arra jutottam hogy felviszem a lakásomra ott pedig kipihenheti magát, majd másnap kellhet iszonyú fejfájásra.
Gonosz vagyok, de ez van.

Beszálltunk a liftbe, ide is alig bírtam beráncigálni...(csak úgy megsúgom)
Ezt követően őt a lift falának toltam, kevesebb esélye, hogy hanyat vágódik. Bár nem bánnám.

-Istenem, miért vagy ilyen kicsi?-bugyuta mosoly bujkált ajkain. Mintha egy cuki állatot nézne.

-Nem tudom, így születtem.-haraptam be ajkaim.
Ez elég sértő volt, nem vagyok én kicsi.

Megállt a lift, ő pedig megkapaszkodott mellettem a vasrúdba, hogy el ne dőljön, ám így engem rabságba ejtve.

-Elenged Mr. Jeon?-zavartságom ellenére is tartottam a szemkontaktust.

-Azt hiszem hányni fogok.-na remek ezt is csak most kell benyögnie.

-Akkor legyen szíves ne rám!-korholtam le.

Kicsit meglöktem mire hátra lépett kettőt, én pedig el spuriztam mellette, hogy aztán előkapva a kulcsomat bele helyezzem a zárba és kinyissam a bejárati ajtót.
Ha minden igaz és tényleg hányni fog, ne a lépcsőházba tegye, mert a mellettem lévő öregasszony nem hinném, hogy mosolyogna.
Be tessékeltem a főnököm és megmondtam pontosan hol találja a fürdőszobát, ő pedig mint akit puskából lőttek ki, már szaladt is.

Hosszú lesz ez az éjszaka úgy érzem.