20.rész

486 43 11
                                    

-Gyerünk szerelmem, ébredj fel. Ma nem halhatsz meg!-Jungkook elkezdte nyomkodni a mellkasán Jimint, mert sejtette hogy a szőke sok vizet nyelt le, azt muszáj lesz felköhögnie.

Egyre kétségbeesetten próbálkozott, míg végül sikerrel járt. Jimin abban a percben az ölébe hányta azt a temérdek vizet a tóból. Ez nem számított, ugyanis már így is vizes volt.

-Ha tovább várattál volna meg, esküszöm kirúglak.-fenyegetőzött, ám ez csak egy elterelés volt nehogy Jimin lássa mennyire meg van ijedve.

Áldotta az eget, hogy az alapjáraton vizes hajából csöpögött a víz így az egyenesen az arcára folyt, az pedig elvegyült a könnyeivel.

-Jól vagyok Jungkook, semmi bajom.-nyugtatta meg a főnökét, kevesebb sikerrel.

Jungkook szabadjára engedte az érzéseit, Jimin nyakába bújt, majd magához szorította, bőgött mint egy gyerek az anyjáért.

-Nem akarlak elveszíteni, én...nem...nem bírnám ki.-vallott és közben szánalmasan gyengének érezte magát.

Jimin eltolta magától Jungkook-ot, szemébe meredt és jelentőségteljesen megszólalt.

-Életben vagyok, ezt neked köszönhetem. Hallod?-simított fekete tincsek közé.

Ekkor hirtelen zörgést hallottak, azonnal befejezték a beszédet.

-Itt tiszta!-egy mély hangú férfi üvöltött társának.

Jimin megráncigálta Jungkook öltönyét hogy csak rá figyeljen.

-Most mi legyen?-suttogta.

-Látod azt a mélyedést a földben?-mutatott a domb aljára.-Oda kéne lemenni úgy hogy nem kelsz fel, nehogy meglássanak, sikerülni fog?-kérdezte miközben arcát tanulmányozta.

-Azt mondod guruljak le oda? És veled mi lesz?-hitetlenkedett.

-Én meglesem hányan vannak, majd megyek utánad, ne aggódj.-puszilta arcon a piroskás arcú fiút.

Jimin engedelmesen lecsúszott a mélyedésbe, nagyon ügyelt a faágakra is, nehogy rá lépjen egyre, ezzel zajt generálva.

Várt, talán negyed órát mire súrlódásokat hallott, először megijedt mert fegyvert látott az alaknál, viszont az öltönyt azonnal felismerte.

-Jól vagy baby? Ügyes vagy, hogy engedelmeskedték.-vigyorgott Jungkook, aztán Jimin mellé telepedett le.

-Nem a kutyád vagyok Jungkook.-szúrósan méregette az említettet.

-Igazad van, nem vagy az. Te a szeretőm, és a szívem választottja vagy.-lezserül maga mellé tette a gépfegyvert, jó messze Jimin-től, aztán szájon csókolta. Hevesen, telhetetlenül, mohón falta ajkait, Jimin pedig fokozatosan hátrébb dőlt mancsával a felette tornyosuló adonisz mellkasánál a gombokat tépte ki a helyükről.

Aztán Jungkook elvált tőle, Jimin nyüszítve követelte vissza magához, csakhogy a másik visszafogta őt.

-Párnák közt szeretnék veled elsőnek szeretkezni, ha nem bánod. Gyertyákkal körülvéve, selyem lepedővel és egyéb luxus dolgokkal.-elvette a tenyerét Jimin aprócska mellkasáról, tudván hogy a másik megértette.

-Akkor csak csókolj meg.-magához rántotta a férfit, aki nehezen tűrtőztette magát, számára Jimin a legfinomabb konyak volt, megrészegült tőle. Hagyta hogy további gombokat szakítson le róla kicsi kezecskéjével, engedte neki azt is, miszerint benyúljon a nadrágjába, vagy csak ennyire elkábult Jimin gyönyörű személyétől, hogy nem is figyelt rá.

-Kis huncut babám. Nagyon meg foglak téged leckéztetni.-morogta nyakát marcangolva a szőkének.
Jimin igazi prédaként feküdt Jungkook izmos karjaiban.

Remélem tetszett❤️❤️

➣My Boss -JikookWhere stories live. Discover now