-Gyerünk szerelmem, ébredj fel. Ma nem halhatsz meg!-Jungkook elkezdte nyomkodni a mellkasán Jimint, mert sejtette hogy a szőke sok vizet nyelt le, azt muszáj lesz felköhögnie.
Egyre kétségbeesetten próbálkozott, míg végül sikerrel járt. Jimin abban a percben az ölébe hányta azt a temérdek vizet a tóból. Ez nem számított, ugyanis már így is vizes volt.
-Ha tovább várattál volna meg, esküszöm kirúglak.-fenyegetőzött, ám ez csak egy elterelés volt nehogy Jimin lássa mennyire meg van ijedve.
Áldotta az eget, hogy az alapjáraton vizes hajából csöpögött a víz így az egyenesen az arcára folyt, az pedig elvegyült a könnyeivel.
-Jól vagyok Jungkook, semmi bajom.-nyugtatta meg a főnökét, kevesebb sikerrel.
Jungkook szabadjára engedte az érzéseit, Jimin nyakába bújt, majd magához szorította, bőgött mint egy gyerek az anyjáért.
-Nem akarlak elveszíteni, én...nem...nem bírnám ki.-vallott és közben szánalmasan gyengének érezte magát.
Jimin eltolta magától Jungkook-ot, szemébe meredt és jelentőségteljesen megszólalt.
-Életben vagyok, ezt neked köszönhetem. Hallod?-simított fekete tincsek közé.
Ekkor hirtelen zörgést hallottak, azonnal befejezték a beszédet.
-Itt tiszta!-egy mély hangú férfi üvöltött társának.
Jimin megráncigálta Jungkook öltönyét hogy csak rá figyeljen.
-Most mi legyen?-suttogta.
-Látod azt a mélyedést a földben?-mutatott a domb aljára.-Oda kéne lemenni úgy hogy nem kelsz fel, nehogy meglássanak, sikerülni fog?-kérdezte miközben arcát tanulmányozta.
-Azt mondod guruljak le oda? És veled mi lesz?-hitetlenkedett.
-Én meglesem hányan vannak, majd megyek utánad, ne aggódj.-puszilta arcon a piroskás arcú fiút.
Jimin engedelmesen lecsúszott a mélyedésbe, nagyon ügyelt a faágakra is, nehogy rá lépjen egyre, ezzel zajt generálva.
Várt, talán negyed órát mire súrlódásokat hallott, először megijedt mert fegyvert látott az alaknál, viszont az öltönyt azonnal felismerte.
-Jól vagy baby? Ügyes vagy, hogy engedelmeskedték.-vigyorgott Jungkook, aztán Jimin mellé telepedett le.
-Nem a kutyád vagyok Jungkook.-szúrósan méregette az említettet.
-Igazad van, nem vagy az. Te a szeretőm, és a szívem választottja vagy.-lezserül maga mellé tette a gépfegyvert, jó messze Jimin-től, aztán szájon csókolta. Hevesen, telhetetlenül, mohón falta ajkait, Jimin pedig fokozatosan hátrébb dőlt mancsával a felette tornyosuló adonisz mellkasánál a gombokat tépte ki a helyükről.
Aztán Jungkook elvált tőle, Jimin nyüszítve követelte vissza magához, csakhogy a másik visszafogta őt.
-Párnák közt szeretnék veled elsőnek szeretkezni, ha nem bánod. Gyertyákkal körülvéve, selyem lepedővel és egyéb luxus dolgokkal.-elvette a tenyerét Jimin aprócska mellkasáról, tudván hogy a másik megértette.
-Akkor csak csókolj meg.-magához rántotta a férfit, aki nehezen tűrtőztette magát, számára Jimin a legfinomabb konyak volt, megrészegült tőle. Hagyta hogy további gombokat szakítson le róla kicsi kezecskéjével, engedte neki azt is, miszerint benyúljon a nadrágjába, vagy csak ennyire elkábult Jimin gyönyörű személyétől, hogy nem is figyelt rá.
-Kis huncut babám. Nagyon meg foglak téged leckéztetni.-morogta nyakát marcangolva a szőkének.
Jimin igazi prédaként feküdt Jungkook izmos karjaiban.Remélem tetszett❤️❤️
YOU ARE READING
➣My Boss -Jikook
Romance𝑃𝑢ℎ𝑎́𝑏𝑏𝑎𝑛 ℎ𝑢𝑙𝑙 𝑖𝑡𝑡 𝑎𝑧 𝑒́𝑑𝑒𝑠-𝑏𝑢́𝑠 𝑧𝑒𝑛𝑒, 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑔𝑦𝑒𝑝𝑟𝑒 𝑒𝑙𝑛𝑦𝑖𝑙𝑡 𝑟𝑜́𝑧𝑠𝑎 𝑠𝑧𝑖𝑟𝑚𝑎 ℎ𝑢𝑙𝑙, 𝑣𝑎𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑟𝑚𝑎𝑡𝑜𝑡 ℎ𝑎 𝑒́𝑗 𝑐𝑠𝑜̈𝑝𝑝𝑒𝑛𝑡𝑒𝑛𝑒 𝑐𝑠𝑜̈𝑛𝑑𝑒𝑠 𝑣𝑖𝑧𝑒𝑘𝑟𝑒, 𝑔𝑟𝑎́𝑛𝑖𝑡-𝑎́𝑟𝑛�...