➣My Boss -Jikook

19. rész

-Jungkook, azt hiszem követnek minket.-Jimin figyelmeztette a volán mögött ülőt.

Sokáig várt mielőtt bejelentette ezt, nem akart téves következtetéseket levonni. De amint ők bekanyarodtak, a mögöttük száguldó autó is. Gyanús mert már hosszú ideje volt a hátuk mögött, és egyetlen egy autót sem engedett be maga elé, nyilvánvalóan szándékosan, szorosan a nyomukban voltak.

-Pompás! Semmi kedvem nincs leforgatni a halálos iramban tízet. Főleg nem ilyen szar úton.-morgolódott.

Sötét szeme csak úgy csillogott, ónix izzása csupa veszélyes tüzet lobogtatott fel, amint valami átvillant rajta.

-Ne viccelődj. Gondolkozzunk reálisan, hogyan tudnánk lerázni őket?-kattogott Jimin agya.

-Remek ötlet! Szerintem úgy, ha lehajtunk az útról és hagyjuk hogy valaminek neki csapódjon az autó, garantáltan nem fognak a halálba követni. Ha mégis, az pech.-gúnyosan tekintett bele a visszapillantó tükörbe, Jungkook aki mindig nyugodtságot sugárzott, most ideges volt.

-Az utat figyeld.-ütötte vállon gyengéden a főnökét, majd egyszerű mozdulattal hátra mászott a hátsó ülésekre.

-Mit művelsz?

-Átveszem a felsőmet, így nem tudok lőni.-Jimin maga is meglepődött milyen könnyen kiejtette ezeket a szavakat.

Jungkook összevonta a szemöldökét.

-Mégis mivel te akarsz lőni?

Jimin minden mozdulatában megállt. Csúnyán meredt a felettesére.

-Szerinted nem tudom, hogy ebben az autóban rejtegetsz egy Bren géppuskát? Nem most jöttem le a falvédőről. Tegnap éjjel kiosontál mellőlem Jungkook, csak arra nem gondoltál, miszerint én is veled tartottam, az árnyékból figyeltelek.-játszi könnyedséggel leszakította magáról az őt fojtogató inget, majd lecserélte egy pólóra.

Jungkook megadóan fújtatott egyet.

-Jó lebuktam. Igazából bérgyilkos vagyok.

-Tényleg?-Jimin szeme izgatottan felcsillant.

-Nem. Viszont kárpótollak téged azzal ha azt mondom neked itt és most, akik utánunk loholnak, azok mind profi gyilkosok? Van egy nő is köztük, aki körömlakkozás közben is darabokra tudna szaggatni ha kedve tartja. Imádkozzunk azért ne ma legyen meg neki, olyankor nulla kegyelem van benne.-szónoklata közben Jungkook élesen oldalra rántotta az autót, ezzel Jimin nekidőlt az üvegnek.

-Szopatsz?!-hökkent meg.

-Megszopatnálak, efelől semmi kétség. Csak először éljük túl. Kapaszkodj!

-Te bunkó paraszt…te…

Még egy éles kanyar.

-Ejnye de felvágták a nyelved, nehogy véletlenül eléd nyújtsak egy felmondó papírt.-viccelődött.

Sokadik éles kanyar.

-Úgy sem mered.-kínlódott Jimin azzal hogy egyenesbe vágja magát az ülésen.

-Miért gondolod ezt?

-Mert én vagyok a legjobb alkalmazottad, és mert totál belém zúgtál.-jelentette ki Jimin.

Ekkor Jungkook akkorát fékezett, ha Jimin nem kötötte volna be magát, valószínűleg ki repült volna a szélvédőn.

-Te zsibbadt agyú! Eszednél vagy?-nyögte nagy nehezen a fájó mellkasa miatt.

-Bocs. Hűséges követőink úgy látszik belénk jöttek. Viszont arra gondoltam mi lenne ha belehajtanánk a folyóba. Oda nem tudnak követni, no meg aztán nem árt egy kis csobbanás, túlságosan forrófejű vagy.-méregett a helyzetet, komoly arcot vágva.

-Neked elmentek otthonról. Nem, én ebbe nem egyezem bele. Biztos nem! Idióta!-tiltakozott egyre erősebben, amint realizálta, a főnöke nem viccel, ő biztosan véghez viszi.

-Ha ezt túléljük, megbüntetlek amiért ennyi gorombaságot a fejemhez vágtál.-és ez volt az a pont amikor Jungkook beletaposott a gázba, kormánykereket ügyesen forgatva a tó irányába kormányozta.

Jimin előtt lepergett az egész élete.

-Szeretlek Jungkook!-szorította össze szemeit, várta a véget.

Nem kellett sokat várni. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan véget ért minden.