➣My Boss -Jikook

5. rész

-Na, választottál már Jimin, vagy még estig itt tökölünk?- türelmetlenül dobolt az asztalon.
Merev testtartása egy percig sem lazult, továbbra is köztem és az asztalon heverő lapon járt a tekintete.

-De nem tudom mit egyek, mindegyik óriási mennyiségű.-nyafogtam, bár nem terveztem, ő mégiscsak ezt váltja ki belőlem.

-Jó akkor rendelek valamit és ketten megesszük, úgy megfelel?- pillantott rám, mintha mosolygott volna egy kicsit.

-Mindjárt más.-bólogattam helyeslően. Elégedetten dőltem hátra a székemben, remek munkát végeztem, van egy olyan érzésem.

Mr. Jeon Bulgogit rendelt, két pohár fantával. A pohár tartalmának pezsgését figyeltem amikor megszólított, kénytelen voltam rá figyelni, nem pedig a fantára.

-Mesélj magadról, eddig nem igazán tudlak kiismerni.-mondta.
Ó, Jungkook…ez pont így van rendjén, nekem elhiheted.

-Nincs semmi, amit tudnék mesélni.-elnéztem az itallapok felé.
Elég kényelmetlen érzés ha kérdezik milyen vagy, de neked annyira unalmas az életed, mint egy hangyának.

-Én nem úgy látom.-állapította meg tévesen.

-Egyél.-bökött az étel felé.
Úgy láttam, feleslegesen kötnék még ebbe is bele, tettem amit mondott, enni kezdtem.

Ő csak engem figyelt míg én felcsíptem egy húst, pislogás nélkül meredt rám, tudja hogy mennyire ijesztő?
Sóhajtott.

-Valami baj van?-tettem a tenyeremet, lefelé nézve, az asztal lapjára.

-Többet kéne enned. Nem tetszik hogy ennyire sovány vagy.Több fizetés kéne talán?-döntötte oldalra a fejét.
A pálcika is megállt a számban, nemhogy az étel a torkomban.

-Magának mi nem tetszik?- kérdeztem csípősen, felhorkantottam.

-Sokminden.-dőlt előrébb, hangosan kifújta a levegőt.

- Pazar, köszönöm az estét, de nem vagyok hajlandó tovább itt lenni.

Nem tudom hogyan jutok haza, de annyira mérges vagyok, azt nem lehet szavakba önteni.

-Várj már!-az étterem ajtaja kivágódott, tőlem barra Jungkook fékezett le.

Erősen maga felé fordított, mire csak szememet forgattam. Oké, magasabb, erősebb de azért nem kell rángatni. Már első látásra leszűrtem.

-Nézz rám, ha hozzád beszélek!-szűrte a fogai közt. Iszonyúan dühös volt, már amennyire láttam őt, a gyér fényben.

-Megsértettelek, valamivel?

-Valahogy úgy.-hunyorítottam rá.

Vadul töprengett valamin, miféle dologgal rukkoljon elő.
Aztán győzelemittasan elmosolyodott.

-Holnap várj a cég előtt. Most pedig ideje hazatérni. Ülj a kocsiba, én még vissza megyek kifizetni a vacsorát.-ért az arcomhoz, csak egy simítás erejéig.

Hát ez meg mi a fene?
Jól van ez egyáltalán?