➣My Boss -Jikook

17.rész

-Tudod anya mindig mesélt nekem este, mikor nem jött álom a szememre.-bújtam közelebb, olyan biztonságérzetet adott a jelenléte.

-Azt akarod, én is meséljek neked.-tette le a könyvet, jóideje azt olvasta már.

-Azt jó lenne. De kérlek ne arról mesélj, hány embert rúgtál már ki mert rossz kávét hozott fel neked.-szuszogtam, még inkább az a cél lebegett a szemeim előtt, hogy egy papír se férjen el köztünk.
Valószínűleg feltűnt neki.

Felhorkantott.

____
-𝑃𝑢ℎ𝑎́𝑏𝑏𝑎𝑛 ℎ𝑢𝑙𝑙 𝑖𝑡𝑡 𝑎𝑧 𝑒́𝑑𝑒𝑠-𝑏𝑢́𝑠 𝑧𝑒𝑛𝑒, 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑔𝑦𝑒𝑝𝑟𝑒 𝑒𝑙𝑛𝑦𝑖𝑙𝑡 𝑟𝑜́𝑧𝑠𝑎 𝑠𝑧𝑖𝑟𝑚𝑎 ℎ𝑢𝑙𝑙, 𝑣𝑎𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑟𝑚𝑎𝑡𝑜𝑡 ℎ𝑎 𝑒́𝑗 𝑐𝑠𝑜̈𝑝𝑝𝑒𝑛𝑡𝑒𝑛𝑒 𝑐𝑠𝑜̈𝑛𝑑𝑒𝑠 𝑣𝑖𝑧𝑒𝑘𝑟𝑒, 𝑔𝑟𝑎́𝑛𝑖𝑡-𝑎́𝑟𝑛𝑦 𝑎𝑙𝑢𝑙;
𝑠 𝑒𝑛𝑦ℎ𝑒́𝑏𝑏𝑒𝑛 𝑛𝑦𝑢𝑔𝑠𝑧𝑖𝑘 𝑝𝑖𝑙𝑙𝑒𝑑𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑙𝑙𝑒𝑚𝑒𝑛, 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑏𝑎́𝑔𝑦𝑎𝑑𝑡 𝑝𝑖𝑙𝑙𝑎 𝑏𝑎́𝑔𝑦𝑎𝑡𝑎𝑔 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑛 ℎ𝑜𝑧𝑣𝑎́𝑛 𝑠𝑧𝑒́𝑝 𝑎́𝑙𝑚𝑜𝑘𝑎𝑡 𝑓𝑒𝑙𝑜̋𝑙𝑒𝑑, 𝑏𝑢̈𝑠𝑧𝑘𝑒 𝑚𝑒𝑛𝑛𝑦!....-olvasta fel gyengéd hangsúlyban, puhább volt mint a hó, amely hallójáratomat simogatta.
____

Órákig hallgattam volna, ha nem hajol le hozzám lágy csókot lehelt ajkaimra. Elhagyott az erő mely a testemet tartotta, elkocsonyásodásodva hullottam a párnákra, továbbra is Mr. Jeon csüngött az ajkaimon. Fenséges érzés, felmúlhatatlan.

Méz.
Leginkább ahhoz tudtam volna hasonlítani, ízét.

Habszivacs
Pontosan ilyen puhák.

-Kegyed csupa meglepetés.-távolodott el. Messzinek éreztem.

-Miért mondja ezt?-kuncogtam.

-Egyszer azt mondod nekem, rohadjak meg, most meg tíz karmokkal kapaszkodsz az ingembe. Mondom, csupa meglepetés, kegyed.

-Mikor milyen kedvem van.