➣My Boss -Jikook

6. rész

Már most tíz perc késésben vagyok, vajon mit fog szólni, ha ez a szám gyarapodik még öt perccel.
Tizenöt perc késésben vagyok, jó úton haladok afelé hogy a főnök sokat várjon rám, emiatt lehet meggondolja magát és haza megy.
Fütyörészve kiléptem a házból, bezártam az ajtót és megfordultam, az meglepettségtől az állam a földet súrolta. Vagy inkább az ijedtségtől.
Ott állt, a kocsinak támaszkodva, szemét napszemüveggel védte a reggel beszűrődő fénytől. Lehajtott fejjel lépkedtem a köveken, melléje értem és még mindig a cipőm orrát vizslattam. Meg kéne már sikálni.

-Meg akart szökni előlem, jól gondolom?-halovány mosolyt küldött felém.
Innen már tudtam, nem akar megölni.

-Talán.- vallottam be.

-Ülj be, remélem nem sáros a cipőd talpa.-tette hozzá már jóval mogorvábban.

-Ne aggódjon, nem sározom be a kocsiját.-morogtam leginkább csak magamnak.
A fülledt, meleg légtér, és a kényelmes ülés ellazított és teljesen megfeledkeztem arról hogy ki mellett is ülök valójában, ő a főnököm és ma dolgoznom kellene, ehelyett most olyan helyre tartok, amiről fogalmam sincs hol van.
Special a világ legköcsögebb főnökével.

A sejtelmes köd csak akkor telepedett le igazán az útra, mikor már javában mentünk,  a kocsi fényszórója füstösen világított be a fák közé, és az úttestre. Dermesztő hideg lehetett, Mr. Jeon azonnal felkapcsolta a fűtést magasabb fokozatra. A kocsi egészen hangtalanul süvített át a fák között, lélekben már felkészültem hogy le fogunk térni az útról, valamiért minden filmben ilyen következett, ez a jelenet pedig sajnos, vagy nem sajnos, nem volt a forgatókönyvbe írva.
Kár, pedig szívem szerint megkérdeztem volna, tervei között vannak-e az én holttestem feldarabolása.

-Hova megyünk?-tudni akartam, ha már kerülöm a munkahelyet.

-Ha kíváncsi vagy, hamar megöregszel.-bekanyarodott egy mellék utcába, és le is parkolt egy üresen tátongó helyre.

-Ki gondolta volna, Mr. Jeon hogy ezt a választ adja.