Örömmel konstatáltam, hogy ha Ben nem kísért volna haza, akkor sem tévedtem volna el. Megegyeztünk, hogy én megyek arra, amerre szerintem jó, és ő csak akkor szól bele az útvonalba, ha esetleg rossz irányba mennék.
Az eső még legalább fél óráig zuhogott, de miután befejeztük az ebédet, úgy állt el, mintha elzárták volna a csapot. A Nap is kezdett előbújni, és a turisták is kimerészkedtek már az étteremekből vagy kávézókból, ahová bemenekültek.
Lia még nem volt otthon, mikor hazaértem, és Damian-re sem nagyon számítottam, így igencsak meglepődtem, amikor hangokat hallottam a szobája felöl. Ben-nek el kellett mennie, mert valami őrülten fontos találkozója van lebeszélve valami haverjával, úgyhogy egyedül maradtam. Illetve, kettesben Damian-nel. Óvatosan közeledtem a szobája felé, mert ha nem nyugodott le azóta, hogy az étterem ablakából láttam, akkor itt még bomba is robbanhat. Résnyire volt nyitva a szobaajtaja, de azon keresztül is láttam, hogy egy táska hever az ágyán, ő pedig ruhákat pakol bele. Türtőztetnem kellett volna magamat, de képtelen voltam rá. El akar szökni, vagy mi a franc? Nagy hévvel löktem be az ajtót, de ő még csak össze sem rezzent, pakolt tovább, mintha mi sem történt volna. Kezd nagyon kiborítani ez a srác.
- Mit művelsz? - vontam kérdőre.
- Van szemed. Használd. - vágott vissza, még csak rám sem nézve.
- Hová mész? - kérdeztem, remegő hangon.
- El. - felelte egyszerűen. Oké. Kábé itt lett elegem.
- Damian! - kiáltottam el magam. Hatásos volt, a fiú kezéből ugyanis kiesett a póló, amit épp bele akart rakni a táskába. Úgy meredt rám, mint borjú az újkapura. Hamarabb kellett volna ezzel próbálkoznom. Következő lépésként pedig talán vissza kéne tartani a könnyeimet. - Nem tudom, mi bajod van. Azt sem, hogy kire haragszol. Rám? Ben-re? Lia-ra? Talán az egész világra? De tudod mit? Igazából nem is érdekel. De abbahagyhatnád már ezt a gyerekes viselkedést, mert, ha nem vetted volna észre, mindenkit elmartál magad mellől! - üvöltöttem teli torokból. Az sem zavart, hogy a szomszédok talán végighallgatják mindezt. Damian álla leesett. Majdnem 18 év alatt még sosem riapkodtam rá ennyire. Oké, persze, vitatkoztunk minden áldott nap, de ilyen egyoldalú még sosem volt a dolog. És őszintén? Egy kicsit, nagyon kicsit, eltekintve az instabil lelki állapotomtól...Még élveztem is.
- Te most mégis itt vagy. - suttogta halkan, néhány perc elteltével.
- Én vagyok az egyetlen, aki még képes neked megbocsátani. - válaszoltam. Reméltem, hogy a hangomból nem érződik ki a remegés.
- Ezért megyek el. - jelentette be. Felkaptam a fejem; már meg sem próbáltam gátakat szabni a könnyeimnek.
- Hová?
- New York-ba. - bökte ki. Mi van? New York-ba? Az amerikaiba? Olyan messze? Mégis hová? Kihez? Miért? Miért most? Az értetlenség tükröződhetett az arcomon, mert Damian azonnal magyarázatba kezdett. - Pár hónapja találtam egy képet anya egyik régi dobozában, amin egy pasival van, báli ruhában. A kép hátulján állt egy név, én pedig megkerestem. Megtaláltam az apámat, Keira! New York-ban lakik, és szeretne megismerni. Az egész nyarat nála tölthetem. - az egyik pillanatban őrülten melegem volt, a másikban vacogtam. Rázott a hideg, miközben folyt rólam a víz. A szemeim biciklikerék méretűre tágultak, a szívem a normálisnak az egymilliószorosát verte.
- Ezt most nem mondod komolyan. - erőltettem ki magamból a szavakat.
- De igen. - bólintott Damian. - A legkomolyabban. Anya nem tud róla, este akarom neki elmondani. Éjszaka indul a repülő.
- Lia nagyon ki fog akadni. - meredtem magam elé.
- És még ennél is jobban, ha ezt megtudja.- elővett a farzsebéből egy fehér borítékot, és felém nyújtotta.
- Mi ez? - kérdeztem, miközben remegő ujjakkal elvettem tőle.
- Nyisd ki. - biccentett Damian. Nem voltam biztos benne, hogy tényleg meg akarom nézni. Igazából semmiben sem voltam biztos. Ötödszöri próbálkozásra végül eltaláltam a boríték száját, és a tenyerembe csúsztattam belőle a tartalmat. Két repülőjegyet tartottam a kezemben. Nem értettem. Nem értettem, hogy ez miért kettő, és hogy Damian miért mutatja meg nekem. Aztán megakadt a szemem valamin. Az egyik jegyre a Keira Wesley név volt nyomtatva.
