- Szia, Ben. - szóltam bele a telefonba, amikor már annyi ideje csörgött, hogy kénytelen voltam felvenni.
- Keira! Végre! Már azt hittem, nem fogod felvenni. - sóhajtott fel megkönnyebbülten Ben a vonal túloldalán. Az volt az eredeti tervem. - válaszoltam volna legszívesebben, de ennyire azért nem akartam bunkó lenni. - Lia mondta, hogy jól vagy, de én ezt a te szádból szeretném hallani.
- Minden rendben. - feleltem, annak ellenére, hogy a "Ben" szónál Damian kivágtatott a szobából. Úgy döntöttem, ezúttal nem megyek utána, mert bár az esti játéknál volt egy félreérthető pillanatunk a "nem vagyok kapcsolatban, de ha akarnék, sem tudnék változtatni ezen"- résznél, továbbra sem voltam a kapcarongya, amit csak úgy rángathat, ha úgy tartja kedve. Törökülésben ültem az ágyon, és vártam, hogy Ben kinyögje, egész pontosan mit akar.
- Hogy jössz ki Damian-nel? - kérdezte, kissé aggodalmasan.
- Megvagyunk. - vonogattam a vállam. Bár, meglehet, hogy most odakint épp felgyújt valamit, de mindegy. Attól mi még megvagyunk.
- Azt sem mondanád el, ha megerőszakolt volna. - válaszolta semleges hangszínen Ben.
- Akkor minek kérdezted? - vágtam vissza, egy kissé talán gorombán.
- Beszélgettetek? - faggatózott tovább. Aha. Tehát azt akarja megtudni, hogy Damian elmondta-e nekem kettejük történetét.
- Igen. - bólintottam.
- Értem. - percekig néma csend. Még ellenőriztem is, nem-e szétkapcsoltak minket, de nem, a másodpercek peregtek a számlálón. - Mindent tudsz? - bökte ki végül.
- Azt hiszem.
- Dióhéjban annyi, hogy megdugta a barátnőmet, ezért szétmentünk. - érkezett a hanyag válasz. Pontosan tudtam, hogy nem ennyiről volt szó, de Ben pont nem az az ember, aki telefonon keresztül önti ki nekem a szívét, ekkora távolságban, ilyen rövid ismeretség után. - Mondjuk, meglepődtem volna, ha képes kordában tartani magát. Nem jellemző rá.
- Ismerem őt. - szóltam közbe, mielőtt olyat mond Damian-re, amit ő maga is megbán. - És szerintem te is legalább annyira hibás vagy. - itt természetesen arra gondoltam, hogy végighallgathatta volna Damian élménybeszámolóját is a történtekkel kapcsolatban, ő azonban egyértelműnek vette, hogy ezzel őt hibáztatom.
- Már bocs, Keira, de ha téged megcsalna a pasid, neked elsődlegesen a saját felelősséged lebegne a szemed előtt? Őszintén. - legjobb védekezés a támadás, értem én.
- Sosem csaltak még meg, szóval nem tudom. - feleltem. -Damian talán a világ legnagyobb tahója, nulla visszafogottsággal, de az biztos, hogy nem cselekedne soha a barátai ellen. És ha olyan jól ismernéd, mint hiszed, ezt te is tudnád.
- Elég jól ismerem ahhoz, hogy higgyek az ex-barátnőmnek. Kutyából nem lesz szalonna, Keira. Jobb, ha ezt fejben tartod, amikor a közelében vagy. - ő most komolyan figyelmeztetni akar engem? Mintha egy hangyányit régebb óta ismerném Damian-t, mint ő. Mindegy.
- Képes vagyok önálló döntéseket hozni, Ben. - válaszoltam higgadtan.
- Örülök. - szarkasztikus válasz. Határozottan nem jó jel. - Csak nem akarom, hogy te is egy használati tárgy legyél a polcán, amit levesz, amikor csak szeretne.
- Majd vigyázok. - ígértem meg a szememet forgatva.
- Remélem. Le kell tennem. Szia. - búcsúzott el, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, kinyomott. Nagyszerű. Ledobtam a telefonomat az éjjeli szekrényre, és feltápászkodtam az ágyról. Felmarkoltam az alvócuccomat, és kimentem a szobából. Damian a konyhapult mögött állt, egy pohár vizet kortyolgatott. Mondanom sem kell, farmerben, laza, fehér pólóban, tökéletesen beállított hajjal valamiféle rocksztárra hasonlított.
