A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆7.rész

A folyosó azon részéhez érve leültettet az egyik ott lévő padra és ő is leült mellém átdobva az egyik lábát a padon igy teljesen felém volt fordulva. Kíváncsi tekintetettel vizslatott miközben a fejét kisé oldalra döntötte. Nem bírtam ki és hallkan felnevetem aranyos és gyerekes viselkedésén.

-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Semmi. Nem fontos.-mondtam még mindig mosolyogva.

-Feltűnt hogy az osztályból senkivel sem ápolsz túlságosan közeli vagy bizalmas kapcsolatot.-mondta és a szemeimet fürkészte, mintha csak onnan minden kérdésére választ kaphatott volna. Én csak gúnyosan fel horkantottam és szemben lévő falra néztem.

-Persze hogy nem. A béták szánalmasan viselkednek, maguktól még érvényesülni sem képesek. Az omegák meg...-sóhajtótam fáradtan ugyanis tényleg elégé undort keltőek  voltak számomra az ilyen viselkedésű és természetű farkasok.

-Az omegák meg?-ösztönzött taehyung a folytatásra.

-Maradjunk annyiban hogy csak addig érdekes számukra valaki amig hasznot húznak belőle, vagy amig megnem basza őket. Undorító kurvák.-morogtam az utolsó mondatot az orrom alatt de nem elég halkan ugyanis taehyung mellettem halkan felnevettet. Az arcvonásait és mosolyát néztem. Azonban a következő pillanatban a vonásai megkeményedtek és komoly tekintettel nézet rám.

-De hoseokal elég közel álltok egymáshoz.-mondta. A hangjából a vidámság eltűnt és átvette a helyét a feszültség de én eleinte ezt még nem érzékeltem. Magam elé néztem, néhány gyerekkori emlék jelent meg s szemeim előtt igy egy lágy mosollyal az arcomon válaszoltam.

-Igen. Ez igaz.-feleltem még mindig a cipőm orrát bámulva egy nosztalgikus mosollyal.

-Szereted?-kérdezett rá kerek perec. Rákaptam a szemeimet és ekkor láttam hogy a szemöldökeit idegesen összehúzta az állkapcsa pedig be volt feszülve. Egyik kezével a térdén döbögőt és türelmetlenül vizslatott. Nekem pedig egy hirtelen gondolat futott át a fejemen.

-Igen. Szeretem.-mondtam mosolyogva. Megsem próbálta el rejteni az idegeségét. Fujtatott egyet és a szemeiben rideg fény villant.

-Mióta csak az eszemet tudom mindig mellettem volt. Megvédett és támogatott minden alkalommal.-folytattam mire elfordított a fejét és a térdén kezdet újra idegesen dobogni az ujjaival.

-Értem.-mondott csupán ennyit, bár inkább morogta mintsem mondta. Megesett rajta a szívem.

-Természetesen nagyon fontos a számomra hiszen ő a fogadott testvérem.-mondtam mire a merev testtartása ellazult és a kezeit is leengedte maga mellé majd újra felém fordult. Az előbbi idegességnek már nyoma sem volt, az arcvonásai nyugodtak voltak és érdeklődve nézet rám.

-Értem. Azt szabad tudnom hogy hogyan lettetek fogadott testvérek?-kérdezte óvatosan, én egy szomorú mosollyal az arcomon újra a földre vezettem a tekintetem.

-Ha nem harakszik akkor inkább erről nem beszélnék. A család számomra és hobi számára is érzékeny téma.-mondtam halkan. A mutató ujját az állam alá vezette és visszafordította a fejemet maga felé.

-Nincs semmi baj. Nem erőltetem.-mosolygot rám szelíden amit én is viszonoztam. Szólásra nyitotta a száját viszont megszólalt a csengő. Taehyung sóhajtva felállt de még mielőtt elment volna le nézet rám.

-Légy jó.-mondta egy apró mosollyal és miközben elsétált mellettem az egyik hatalmas kezével a hajamba simítót. Ezzel tudta nélkül is de piros pozsgásra festve az arcomat. Ugyan lett volna hova mennem nekem is, például az öltözőbe hogy vissza vehessem a ruháimat, a büfébe ugyanis a gyomrom már jelezte hogy éhes, vagy megkeresni hobit. De ehelyett inkább ott maradtam és egy hülye mosollyal az arcomon kibámultam az ablakon.