A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆28.rész

Jungkook.sz.

Taehyung ölében ülve hosszasan bámúltam a szemeibe amik időközben visszavették a barna színt. Szinte el rohantak a percek mellettünk, ahogy mindketten belevesztünk a másik arcának tanulmányozásába. Taehyung arcvonásai hirtelen megkomolyodtak és újra a kezeimre fogott.

-Nekem is van egy adottságom épp úgy mint, ahogy neked az éles érzékszerveid.-kezdte és közben a kezeimet cirógatta.

-Az én vérem és nyálam az egyik leghatékonyabb és legjobb gyógymód ami csak létezhet ezen a világon.-nézett a szemeimbe. Nagyon meglepődtem a szavai hallattán. Nem gondoltam, hogy valaki ilyen képességgel is születhet.

-Viszont ez két oldalú. Lehet gyógymód de akár a leghatásosabb és legkíméletlenebb méreg is. A hatása csak az én akaratomtól függ.-fejezte be és mélyen a szemeimbe nézett visszajelzést várva. Csak, hogy nekem a hallottaktól még a szavam is elállt. Valószínűleg az övé volt a legerősebb képeség amivel eddig farkas a világra születtet.

-Azta.-préseltem ki magamból. Ő csak kuncogott a szótlanságomon és magához ölelt.

-Akkor már hárman vagyunk olyan farkasok akik valamilyen adottsággal születtek.-motyogtam a vállába de ő hátrébb tolt. A kezeimmel a mellkasán támaszkodtam míg az ő kezei a derekamat ölelték körül miközben a hátát kényelmesen a falnak döntötte.

-Ez így nem teljesen igaz. Több hozzánk hasónló farkas van mint hinnéd, születésem óta jónéhányukkal találkoztam már.-mondta a szemeimet fürkészve én pedig kiváncsian ittam a szavait.

-Mindegyikük más-más adottsággal rendelkezett. Volt aki már avval született és volt aki csak később tanulta meg irányitani.-magyarázta én pedig bólogattam miszerint értem.

-A különlegesnek született farkasok három szakaszba oszthatok. Egy: Mikor még nincs sem társuk és az adottságukat sem tudják irányítani, ilyenkor azt a szem színt viselik amelyik fajba tartoznak.-mondta és közben feltartotta az egyik ujját.

-Kettő: Mikor már megtalálták a társukat viszont még nem tudják irányítani az adottságukat. Ilyenkor rendszerint mindegyikőjük a fekete szem színt viseli. Épp úgy mint hoseok és yoongi.-mondta én pedig megvilágosodva O-alakot formáltam az ajkaimból.

-És végül három: Mikor már a társukat is megtalálták és az adottságukat is képesek irányítani. Ezek a farkasok mind egy különleges szem színt viselnek, álltalában az illatjukhoz illő szint viszont akadnak kivételek.-fejezte be és jelentőség teljesen nézett a szemeimbe.

Én csak bambán mosolyogtam rá de aztán egy gondolat úttata tört magának az elmémben.

-Várjunk egy pillanatot. Nekem már tizenkét éves koromtól sötétkékek a szemeim viszont mi csak nem rég találkoztunk. Nem feketének kellett volna lenni a szemeimnek egészen ideáig?-tettem fel a bennem megfogalmazódott kérdést szemöldök ráncolna és kérdőn néztem taehyungra.

Taehyung hirtelen megszakította a szemkontaktusunkat és lenézett a kezeimre amiket még mindig a tenyereiben tartott.

-Nem tudom gyönyörűm.-felelte halkan. Tudtam, hogy hazudik, a viselkedése túlságosan árulkodó volt. Ennek ellenére nem vontam kérdőre és nem is kedtem faggattam. Kihúztam a kezeimet az ő meleg tenyerei közül és az arca két oldalára simítottam azokkal.

Dacosan elértem, hogy felemelje rám a tekintetét a szemeimbe nézzen. Láttam a szemeiben, hogy nyomasztotta a tény, hogy nem mondta el nekem az igazat. Én viszont egyáltalán nem haragudtam rá emiatt, nekem is sok titkom volt még előtte ezért nem várhatam el, hogy ő mindent azonnal elmondjon nekem.