A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆14.rész

Jungkook.sz.

Már épp szólni akartam hobinak hogy jobb lenne vigyázni és elsietni innen mikor miyeon megelőzött.

-Nem kell aggódnod jungkook bátyó ez csak a bátyám.-mondta nyugodtan a kislány még mindig hobi karjaiban ülve. Én a szavai hallatán nagyon meglepődtem de ugyanakkor az aggodalmam továbbra is megmaradt. Mikor miyeon mesélte hogy van egy bátya én azt hitem hogy alig néhány ével lehet csak idősebb nála viszont ez nem egy gyerek illata.

-Miyeon hány éves a bátyád?-kérdeztem aggódva. A kislány felém fordult és kisé értetlenül nézet rám.

-22. Miért?-kérdezte zavarodottan mire én nemlegesen megráztam a fejem miszerint nem fontos.

Az illatunkat már felesleges lett volna elnyomnunk hiszen miyeon az én kérésemre már mesélt rólam a családjának. Gondolataimból a bokrok mögül kilépő férfi ébresztett fel aki talpig fekete bőr ruhákban volt viszont a haja és a bőre épp olyan tejszőke volt mint a húgának.

-Megtudhatnám hogy mégis miért van a kezetekben a húgom?-kérdezte komoran, világos kék szemeit fenyegetően köztünk járatva. Már válaszolni szeretem volna de a húga megelőzött.

-Ne legyél ilyen morgós bátyus. Ő jungkook akiről már beszéltem, ő pedig az öccse hoseok.-mondta a kislány csúnyán nézve bátyára. A bátya tekintete erre hamar megváltozott és érdeklődve közelebb sétált hozzám.

-Szóval te vagy jungkook. Köszönöm hogy időben értesítettél minket illetve hogy a húgomra is vigyáztál. Én Park Jimin vagyok.-nyújtotta a jobbkezét barátságosan nézve a szemeimbe. Mire egy megkönnyebbült mosoly kíséretében kezet fogtam vele.

-Jeon Jungkook. És nem tesz semmit.-mondta mosolyogva. Jimin néhány pillanatig csak meregetett a szemeivel majd közelebb hajólt. Konkrétan bele az arcomba.

-Tudod jungkook már nagyon sok omegával találkoztam viszont férfi omegához most először van szerencsém. És hogy őszinte legyek nagyon kíváncsi vagyok néhány dologgal kapcsolatban.-nézet végig rajtam újra és megnyalta az alsó ajkát miközben a szemei felvették a sárga színt.  

-Ha egy ujjal is hozzám vagy az öcsémhez mersz nyúlni eltörőm mind két kezedet.-morogtam rá agyaraimat is megmutatva a szemeim pedig sötétkéken villantak fel. Jimin arcára egy hatalmas vigyor húzódott a szemei pedig furcsán csillogni kezdtek.

-Kérlek ne haragudj rám jungkook. Csupán tényleg most találkozom elsőnek férfi omegákkal és kíváncsi voltam hogy ők is olyan gyengék és törékenyek-e mint a nők. Komolyan sajnálom.-nézet rám kedvesen miközben távolabb húzódott mosolyogva, viszont én még mindig kék szemekkel morogtam rá.

-Nem kell aggódnod jungkook bátyó. A bátyám néha egy segfej de amúgy jó fiú.-mondta miyeon még mindig hobi karjaiban ülve.

-Esküszöm hogy megsem fordult olyan gondolat a fejemben csupán tesztelni szerettelek volna.-mosolygot bocsánat kérően jimin. Végül megadtam magam és visszahúztam az agyaraimat miközben a szemeim is visszavették a fekete színt. Jimin látva megenyhülésemet közelebb lépet és egyik kezével átkarolta a vállamat.

-Van kedvetek eljönni hozzánk? A szüleim is szeretnének köszönetet mondani neked jungkook.-mondta mosolyogva jimin a tekintetét köztem és hobi között kapkodva.

-Juj ez nagyon jó ötlet. Gyertek el hozzánk.-helyeselte miyeon is a bátya ötletét és még a kis farkas szemeket is bevettette amin csak nevetem.

-Szívesen mennénk de sajnos nem lehet. Már világosodik és vissza kell érnünk még mielőtt észre veszik hogy eltűntünk.-mondtam szomorúan. Miyeon pedig csalódótan ölelte át hobi nyakát.