A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆17.rész

Jungkook.sz.

A vasárnap reggel és vele együtt az indulás is túlságosan gyorsan jött el. Reménykedtem. Próbáltam abban bízni, hogy a többiek, hogy taehyung és yoongi nem indulna el nélkülünk.

Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy érdemes-e bíznom vagy sem, hogy mikor vissza érünk akkor ott fognak-e ránk várni vagy már rég lemondtak rólunk és visszaindultak minket itt hagyva. Az egyetlen amit tehetem az az volt, hogy a remegő lábaim és minden egyes elzsibbadt izmom ellenére tovább haladtam vigyázva a hátamon alvó hobira.

Taehyung.sz.

Az idegeim pattanásig voltak feszülve, egyszerre voltam ideges és frusztrál, emellett pedig szörnyen aggódtam is.

A Faház egyik folyosóján sétáltam. A yoongival közös szobánk felé tartottam, hogy yoongi megtalálása után újra elindulhassunk jungkook és hoseok keresésére. Tisztában voltam azzal is, hogy a diákok mit sutyorogtak egymás között, miszerint jungkook és hoseok már halott. De én tudtam, hogy még életben vannak, éreztem, csupán fogytán volt már az időnk. A sétámban juwon állított meg aki legnagyobb sajnálatomra utolért.

-Figyeljen Mr.Kim, én sem szeretnék hátra hagyni két diákot, viszont jeongguk és hoseok már kedd reggel óta eltűntek.-hallottam magam mögül juwont, mintha én nem lettem volna tisztában ezzel a ténnyel. Egész testemben megfeszültem és figyelmeztetés kép morogtam miszerint ha tovább folytatja akkor nem leszek képes tovább nyugodt maradni.

De csak nem akart csendben maradni.

-Már hat napja. Rossz ezt kimondanom viszont azokkal a diákokkal kellene foglalkoznunk akik még itt vannak. Már így is két órás késésben vagyunk, ideje lenne vissza indulnunk. Kerestük őket és vártunk rájuk, ennél többet nem tudunk tenni már valószínűleg két halott fark...-minden egyes szavától egyre inkább csak fogyott a türelmem de az utolsó csepp a pohárban az volt mikor halottnak nevezte őket. Ezúttal belső alfám hangján morogtam rá és megfordultam csak, hogy a gyilkos tekintetemet végig hordozhassam rajta.

-Figyelj juwon, megfogod a többi diákot és felültök arra a buszra. Én és yoongi itt maradunk és tovább keresünk. Pakoljatok, most!-mondtam ellentmondást nem tűrően mire látványosan nyelt egyet. Megfordultam, hogy végre megtaláljam yoongit viszont juwon úgy döntött megása a saját sírját.

-Nem éri meg ilyen messzire mennie csak azért, hogy találjon két holttestet.-mondta halkan mire a szemeim villantak egyet majd megfordulva juwon nyaka után kaptam.

-Na ide figyelj juwon, már így is rohadt ideges vagyok úgyhogy ne most tesztelgesd a türelmemet mert át harapom a torkod! Most pedig menj, szed össze a diákokat és induljatok!-vicsorogtam rá majd hátrébb taszítva újra hátat fordítottam és a szobánk felé indultam.

Juwon alig 2-perc alatt összeszedte a diákokat és már a buszon is voltak ki felé haladva az erdőből. Így végre mi is átváltozhatunk és immár farkas alakunkban indulhatunk keresni a két elveszett kisfarkast.

Jungkook.sz.

A nap már legnyugodóbban volt a fák pedig hatalmas árnyékot vettetek. Az egész erdő narancssárga színbe volt borulva, igazán szép,...lett volna ha éppenséggel nem az ájulás szélén álltam volna. Az erdőnek egy olyan részéhez értünk ahol ritkábbak voltak a fenyők, ami egyet jelentett azzal, hogy végre elértük az erdő közepét.

Egész testemben remegtem, a látásom el homályosodott és a testemen gyöngyöző verejtékektől még inkább fáztam. A lépéseim le lassultak és úgy éreztem a lábaim bármelyik pillanatban megadhatják magukat. Hobi békésen szuszogott a hátamon, némileg vigasztalt, hogy legalább róla tudtam egy kicsit gondoskodni.