A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆23.rész

Jungkook.sz.

Taehyung gyengéden összedöntötte a homlokunkat. A kezei az arcomról le csúsztak a derekam két oldalára az én kezeim pedig fel a mellkasára. Lágyan és törődően összedörgölte az orraink hegyét amit nem tudtam mosolygás nélkül megállni. A bal fülemhez hajolt.

-Ne hidd, hogy ennyivel letudtuk ezt az egészet.-suttogta a fülembe. A szavai sokat ígértek és tudtam, hogy amikor majd visszaérünk még nagy fejmosást fogok tőle kapni.

A hangja és a közelsége viszont nem engedte, hogy jelen pillanatban emiatt aggódjak. A meleg lehelettét a nyakamon éreztem amitől a bőröm másodpercek alatt forrósodott fel. Az illata az orromba kúszott ezzel el ködösítve az elmémet. A mélyhangjától pedig összerándult a hasam.

-Én sem így terveztem, az események követék egymást.-próbáltam védeni magam de a hangom meg-meg remegett, így nem igazán lehetett komolyan venni.

-Rendben, ha visszaértünk megbeszéljük.-zárta le a beszélgetést. Egyenlőre. Egy nyálas csókot nyomot a fülem mögé lezárás képpen. A mellkasán pihenő remegő kezeimmel a felsőtestét takaró fekete anyagra szorítottam a homlokomat pedig erőtlenül a vállának döntöttem.

Túl nagy hatással van rám.

Hátrább húzódva a többiek felé fordult és a tekintetét végig vezette mindenkin, utoljára hagyva a földön üllő alfát.

-Mi történt?-kérdezte kíváncsian. A másokhoz való viszonyulása miatt biztosra vettem, hogy ha megtudná mi történt pontosan akkor megölné az alfát.

Nekünk viszont élve volt rá még szükségünk. Éppen ezért csak nagy vonalakban akartam neki felvezetni a történteket de mielőtt még egy szó is elhagyhatta volna a számat hobi gyorsan megelőzött.

-Az alfa elrabolta jimin húgát és a kislányért cserébe jungkookot akarja. Azt mondta, hogy megfog ölni téged de mielőtt még meghalnál előtted teszi jungkookot magáévá.-hadarta el gyorsan.

Egy apró vigyorral a szája szélén nézte a félájult alfát a lábait pedig izgatottan lóbálta a levegőben a kőszikla tetején ülve. Sóhajtva fogtam a homlokomra miközben rosszallóan megráztam a fejem.

Pontosan ez a rész volt az amit nem akartam elmondani neki.

-Ó, igazán?-engedte el a derekamat és előrébb lépett néhány lépést. A szemei vészjóslóan fénylettek, egyenlőre még barna színben.

-Igen. Gyengének és szánalmasnak nevezet téged, arról nem is beszélve, hogy jungkook karján és szájan lévő sérüléseket is ő okozta.-folytatta hobi taehyung szemei pedig egy pillanatra karmazsin vörös színben villantak.

-Hobi!-kiáltottam rá mérgesen de ő csak ártatlanul mosolygot rám.

Taehyung mellé léptem és az ökölbe szorított kezére fogtam, felém kapta a tekintetét. Mikor viszont észrevette, hogy csak én vagyok az ökölben szorított kezét el lazította így a tenyerébe tudtam csúsztatni az én kezemet.

-Taehyung kérlek próbálj magadon uralkodni. Nem ölheted meg.-néztem komolyan a szemeibe. Idegesen felmordult és egész testével felém fordult.

-Miért ne ölhetném meg?-kérdezte dühösen szikrázó szemekkel. Majd rám is morgott. Döbbenten néztem fel rá majd sértődötten elengedtem a kezét és hátráltam két lépést.

Képtelen voltam elhinni, hogy az ölés vágya úgy elvette az eszét, hogy képes volt rám morogni. Dühösen néztem fel rá a mélykék szemeimmel és karba tett karokkal.