A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆30.rész

Jungkook.sz.

A kezénél fogva húztam be magammal a házba és a kanapére ültettem magam mellé. Duzzogva és sértetten méregetve elhúzódott tőlem egészen a kanapé másik végébe.

Nem gondoltam, hogy ilyen gyerekes mikor féltékeny.

Sóhajtva a szemben ülőkre vezettem a tekintetem akik csak kiváncsian kapkodták kettőnk között a tekintetüket.

-Jungkook hol voltál? Taehyung bejárta érted a fél erdőt.-kérdezte érdeklődve hobi ezzel egyúttal meg törve a feszült és kínos csendet is.

Én pedig elkezdtem mesélni.

Mindent nagy beleléssel és boldogan meséltem el.

Mikor viszont már majdnem a végére értem eszembe jutott a kis alfa. Oldalra sandítva taehyungra néztem viszont ő duzzogva a kanapé karfájára könyökölt és kifelé bámult az ablakon.

Csintalanul csillantak fel a szemeim és kisé átfogalmaztam a mondatomat.

-Képzeld csak hobi... volt a falkában egy seohyun névű alfa is. Annyira aranyos volt. Olyan szépen bókolt nekem.-vettem halkabbra a hangom mintha csak suttogni szerettem volna és még közelebb is hajoltam hobihoz. A végen pedig úgy tettem mintha zavarba jöttem volna.

Hobi értetlenül nézett rám de miután kacsintottam egyet és óvatosan a mereven minket bámuló taehyung felé pillantottam leeset neki. Mosolyogva bizalmasan ő is közelebb hajolt.

-Ó, igazán? És jól nézett ki?-kérdezett vissza kelően hangosan mire én hatalmas mosolyra húztam az ajkaimat. Úgy döntöttem megadom az aduászt.

-Az nem kifejezés. Ráadásul mielőtt még elhagytam volna a falkát megkérte a kezemet is.-mondtam egy félénk mosollyal és most nagyon jól jött, hogy hyun csókja miatt piros lett az arcom mindkét fele. Mintha csak elpirultam volna.

-Hogy mit mondtál?!-tört utat magának a szobában taehyung rideg hangja. Ártatlanul felé pillantottam viszont őszintén megleptek a vörös szemei amik az idegeségtől és haragtól fénylettek.

A haragja viszont ezúttal nekem szólt.

-Milyen választ adtál neki?-kérdezte türelmetlenül és egy különös tekintettel méregetett. Ez meg is lepett. De nem annyira, hogy kizökkentsen a szerepemből.

-Azt, hogy rendben.-mondtam továbbra is tartva az ártatlan tekintettemet.

Taehyung ajkait olyan vészjósló morgás hagyta el amit ezelőtt még nem hallottam tőle. A vörös szemei élénken villantak majd felállva elém sétált és egy egyszerű mozdulattal a vállára kapott.

-Most megmutatom, hogy kihez is tartozol igazából!-morogta a közös szobánk felé sétálva. Nem bírtam tovább, hangosan elnevettem magam.

-Komolyan nem hiszem el, hogy képes voltál ezt hazudni csak, hogy feldühítsd.-nevette el magát hobi is, ahogy minket nézett.

-Nem hazudtam, tényleg megkérte a kezem.-feleltem őszintén még mindig nevetve. A válaszomat halva taehyung ismét felmordult hobi pedig zavartan nézett rám. Hang nélkül el tátogtam neki, hogy még csak 5-éves volt mire mosolyogva megcsóválta a fejét.

Taehyung nagy erővel kicsapta a szóba ajtaját majd belépve a lábával vissza is csapta azt. Villanyt nem kapcsolt, így félhomály uralkodott a szobában.

Nem finomkodott.

Egyszerűen csak rádobot az ágyra és azzal a lenülettel már fölém is mászott. Ellentmondást nem ismerve a lábaim közé furakodott a fahéj illata pedig percek alatt betöltötte az egész szobát.