A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆11.rész

Jungkook.sz.

-Mi az hogy már tudja?-emelte fel a hangját hisztérikusan hobi mire többen is felénk pillantottak köztük taehyung is. Már épp válaszolni akartam mikor belépet juwon a terembe.

Ő volt a rajz tanár és mindenki nagyon kedvelte köztük én is. Jó fej volt és laza ez pedig épp elégnek bizonyult ahhoz hogy ő legyen mindenki kedvence. Taehyung néhány pillanatig még vacillált és engem vizslatott viszont őt is várta egy másik osztály igy beletörődően sóhajtott és átadott minket juwonnak.

Az óra jó hangulatban telt és sokat nevetünk, ez segített kicsit elterelni a gondolataimat.

Az óráink végeztével össze szedelőzködtünk, ami nekem ezúttal sokall tovább tartott, és elindultunk haza.

Utolsókként sétáltunk az iskola üres folyosóin és már épp kiléptünk volna a kétszárnyas ajtón mikor egy kéz az enyémre fogott és oldalra húzott. Hát persze hogy a kéz tulajdonosa taehyung volt, mégis ki más. A falnak döntött hátal állt egy kisebb terpeszben. Mindkét kezét a derekamra vezette és a lábai közé húzott. Egyik kezét felvezette az arcomhoz és gyengéden, kedvesen cirógatta bőrömet.

-Jungkook.-lehelte kettönk közé, az alsó ajkamra vezette a hüvelyk ujját és végig simítót rajta. Átható, határozott ugyan akkor szelíd szemekkel nézet le rám, a derekam körül lévő karja pedig óvón és lágyan ölelt körül. Az illata lassan megtöltötte az orrom és a közelsége miatt hevesen vert a szívem. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet hogy egy kicsit észhez térjek, vettem egy mély levegőt.

Ezzel csak azt értem el, hogy az illata még jobban az orromba kúszott megtöltve az egész tüdömet. Megacéloztam a tekintetem és szívem majd az arcomon lévő kezéért nyúltam amit le is fejtetem onnan de az újra helyet talált magának a derekamon. A kezeimet a mellkasára vezetem és próbáltam növelni a kettönk közt lévő távolságot de akárhogy próbálkoztam megsem moccant.

-Nem.-néztem idegesen a szemeibe. Bűnbánóan és egyben kérlelően nézet rám de nem engedtem a határozottságomból.

-Kérlek beszéljük meg.-nézet rám azokkal a nagy barna szemeivel. Elmondhatatlanul édesnek találtam azt hogy olyan boci szemekkel próbált meg hatni rám mint egy kis gyerek, de nem engedtem hogy ez a gondolat az arcomra is ki üljön.

-Nincs miről beszélnünk. Világosan meg mondtad hogy a hozzám hasonlókkal csak a baj van. Ugyan ma kiderült hogy a társad vagyok de ez nem változtat semmin, nem tartozol értem felelősséggel. Emiatt nem kell aggódnod.-mondtam hidegen, lefejtetem magamról a kezeit majd az eddig csendben figyelő hobi mellé léptem és elindultunk az ajtó felé.

-Én nem gondoltam komolyan egyetlen szót sem. Ideges voltam és frusztrált. Kérlek.-szólt utánam de én nem törődtem vele és kisétáltam az ajtón.

A hét további napjai nehezen teltek a számomra. Szinte mindenhol belebotlottam taehyungba és ezt az idő előre haladtával egyre nehezebben viseltem.

Szerdán az üres osztály teremben órák után.

-Jungkook.-ejtette ki a nevemet szelíden de én nem törődtem vele. Egy szó nélkül hátat fordítottam neki és elhagytam a termet.

Csütörtökön ketten álltunk a büfé elött és a nyitásra vártunk.

-Jungkook. Kérlek.-kérlelt szomorúan. De én ismét ott hagytam egy szó nélkül.

És végül pénteken. A folyósokon sétálgatunk hobival, épp szünetünk volt mikor szembe jött velünk taehyung.

-Kook.-mosolygot rám szelíden ennek ellenére a szemei meggyötörten és elkeseredetten néztek vissza rám. De mint mindig most is egy szó nélkül elsétáltam mellette miközben a szemeim könnyekkel voltak telve.