A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆2.rész

De kezdjük az elején.:

A nevem Jeon Jeongguk de jobban szeretem a jungkookot. Nincsenek szüleim. Egy árvaházban nőtem fel, legjobb barátommal együtt.

Mikor megszületnek a farkasok a legtöbbjük alig egy hónappal a születésük után felveszi a farkas alakját. Nos ez velem is megtörtént viszont mikor a szüleim meglátták a hollófekete bundámat és a sötétkék szemeimet szinte elborzadtak. Teljesen bepánikoltak és azon kezdtek el gondolkodni hogy hogyan tudnának tőlem megszabadulni.

Hát nem aranyosak?

Viszont megölni sem akartak igy jobb ötlet híján leírták egy levélben a nevem és a korom majd betették mellém egy fehér fonót fa kosárba aztán ledobtak egy árvaház ajtaja elé. Én, és néhány nappal később megérkezett jó barátom egy árvaházba kerültünk ahol apáca nővérek vigyáztak ránk és neveltek minket.

Jung Hoseok, vagy ahogy én hívom hobi is hasonló helyzet miatt került ugyan abba az árvaházba mint én. Ő egy fekete kosárban érkezet, amikor őt találták meg akkor nála nem volt semmilyen levél csupán egy hímezett kendő de miután megvizsgálta az árvaház egyik nővére és kiderült hogy hobi is képes teherbe esni béta létére és később saját illata is lett, na meg a farkas alakját is láttuk már egyértelmű volt hogy miért volt ő is ott.

Együtt nőtünk fel. Csecsemő korunk óta egymás mellett voltunk jóban és rosszban egyaránt. Szeretünk az árvaházban lenni, olyan volt mintha egy nagy család részesei lettünk volna. Viszont miután betöltöttük a hatodik életévünket és elkezdet megjeleni a saját illatunk az árvaház vezetője dayla nővér aki egy idős nő volt de ugyanakkor egy erős alfa különösen sokat kezdet el velünk kettönkkel foglalkozni. Igy akaratlanul is de eltávolodtunk a többiektől.

Mivel mi különböztünk másoktól és merőben el tértünk a „normál”-tól megtanította nekünk hogy hogyan élhetjük majd túl oda kint. Az első dolog amit a fejünkbe véset az volt hogy kettőnkön kívül senki sem tudhatja meg hogy mik vagyunk valójában hisz mindketten az egyetlenek számítottunk fajtáink közül.

Biztos volt benne hogyha fény derülne az igazi mivoltunkról akkor egy felsőbb körökben mozgó farkas szemet vetne ránk. Aztán vagy kísérleti patkányokként végeznénk, vagy szex rabszolgaként. Ezt pedig semmi kép sem akartuk, igy nem maradt más mint titkolni a valódi kilétünket.

A második dolog amit megtanultunk, hogy hogyan kontroláljuk az illatunkat. Ha elégé oda figyeltünk akkor annyira el tudtuk nyomni hogy olyanok voltunk mint az emberek vagy mint az átlag béták. Ez is volt a cél, mindketten bétáknak adtuk ki magunkat és amikor szükséges volt akkor teljesen elnyomtuk az illatunkat. Éveken át edzetünk hogy harcolni is tudjunk, nekem különöse nehéz volt kezdetben hiszen omega vagyok a testem nem bírta azt a megerőltetést de nem adtam fel és nem törtem meg. Az éveken át tartó edzésnek hála a testem megizmosodót és úgy néztem ki mint egy edzet béta aminek én nagyon örültem. Ne igazán szeretem a nyeszlett, túlságosan is feminim testemet bár még most is elég karcsú vagyok.

Mikor betöltöttük a 18-ik életévünket és sikeresen el ballagtunk a középiskolából muszáj volt elhagynunk az árvaházat. Szerencsére előre látok voltunk, igy nem az utcára kerültünk hanem egy kis albérlet házba.

Az albérlet igazából elég kicsi volt, két picike szoba volt benne, egy annál is kisebb fürdőszoba és egy kicsike konyha. Ennyiből állt a mi pici új otthonunk de nem panaszkodom hisz akár az utcára is kerülhetünk volna.
Nem lehetünk felelőtlenek, olyan helyet kellett választanunk amit az összegyűjtőt összegből fizetni tudtunk. Az egyetlen amit sajnáltam az a fürdőkád volt, ugyanis a mi picike fürdőnkben csak egy zuhanyzó volt pedig én imádok kádban fürdeni. A ház a város szélén helyezkedett el aminek én nagyon örültem.