A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆40.rész

Hoseok.sz.

Az azt követő két napon jungkook nem ébredt fel. Békésnek tűnt, ahogy egyenlettesen szuszogot de én aggódtam.

Rossz előérzetem volt.

Taehyung nem jött vissza miután elküldtem de gyanítom nem lehetett túl mesze tekintve, hogy yoongi a napokban közte és közötünk ingázott.

Sajnáltam yoongit viszont tartottam magam ahhoz amit mondtam, nem voltam hajlandó jungkook közelébe engedni az alfát.

A konyhában jin vidáman sürgött forgott míg az étkező már tele volt apró farkas kölykökkel akik a reggelire vártak.

-Jó reggelt.-köszöntem fáradtan és jin mellé állva segítettem a szendvics készítésben.

-Jó reggelt hoseok. Elég fáradtnak látszol.-jegyezte meg jin mikor egy pillanatra felém pillantott.

-Ja, mondhatni egy kicsit az is vagyok.-ismertem el. Közben elkezdtem kitölteni a narancslét a poharakba és átadtam namjoonnak aki a két helyiség között ingázott a szendvicsekkel.

-Akkor talán abba hagyhatnád a virrasztgatást. Jungkook nem megy sehova.-tanácsolta. Tudtam, hogy igaza van mégsem tudtam magam rávenni az alvásra.

-Tudom. Csak aggódóm. Egy ideje rosszelőérzetem van.-feleltem és gondterhelten megdörzsöltem a homlokomat. Hirtelen akár egy villámlás úgy árasztotta el az egész épületet jungkook vanília illata.

-Jungkook?!-szabályosan beestem az ajtón olyan lendülettel nyitottam be a szobába ahol az említtet aludt.

-Mi ez a nagy sietség?-kérdezte rekedt hanggal és egy apró mosollyal már az ágyban ülve. Nekem is hatalmas mosolyra húzódtak az ajkaim és szinte az ágyra ugortam örömömbe, szorosan magamhoz öleltem a fülem mellett pedig meghallottam a halk és erőtlen nevetését.

-Mégis mennyit aludtam, hogy ennyire örülsz az ébredésemnek?-kérdezte halkan. Hátrébb húztam és az arcára néztem. A szemei alatt sötét karikák húzódtak az ajkai pedig szárazok és repedezettek voltak. Feláltam és az éjjeli szekrényen lévő pohár vízért nyúltam.

-Két és fél napig aludtál. Elájultál mikor taehyungal vitatkoztattok.-magyaráztam ő pedig csak hümmögőt egy sort.

-Ő most hol van?-kérdezte.

-Nem tudom. Elment. Azóta nem jött vissza mióta elküldtem.-válaszoltam.

-Értem.-felelte halkan miközben a kezében tartott üres poharat bámulta.

Hirtelen vágta le a poharat az éjjeliszekrényre és állt fel. A hirtelen lendülettől, ahogy felállt megszédült így muszáj volt utána kapnom mielőtt elesik. Erősen kapaszkodott az alkaromba miközben nagy szemekkel a padlót bámulta.

-Mégis mi történt a testemmel?-kérdezte hitetlenül, én csak gondterhelten megráztam a fejem.

-Sok vért vettem tőled jungkook. Ráadásul nem is pótoltad mert rögtön utána elájultál, arról nem beszélve, hogy több mint két napot átaludtál.-magyaráztam miközben próbáltam megnyugtatni. Megint ideges, ha nem nyugszik meg újra elfog ájulni.

-Ez ekkor sem normális! A telihold utáni estéken több erő van bennem mint most!-mondta idegesen.

-Kurva életbe is jungkook, nyugodj már le! Ha megint idegeskedsz és elájulsz annak már komoly következményei lesznek! Semmiképp sem ájulhatsz el addig amíg nem pótoltad az elvesztett vért!-szóltam rá erélyeseben. Vett egy hatalmas levegőt és nyugodtságott erőltettet magára.