A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆3.rész

Jungkook.

A padra hajtót fejel hallgattam a mély hangját, ahogy bemutatkozott és elmondott még néhány dolgot magáról, köztük azt is hogy ő lesz az új irodalom tanár is.

A hangja mély volt és rideg, tekintélyt parancsoló ugyanakkor az én füleimnek volt benne egy fajta kedveség. Persze ez korántsem volt biztos, talán csak a hülye társ dolog miatt hallottam én másként.

Felakartam emelni a fejem hogy egy kicsit legalább az arcát láthassam de nem tehetem, a szemeim még mindig sötétkékek voltak és nem kockáztathattam hogy meglássa.

Oldalra fordítva a fejem hobira néztem, tanácstalan voltam ezért tőle vártam a választ de ő komoly tekintettel figyelt előre. A mindig vidám és nevető hobitól ez szokatlan volt. Úgy tűnt hogy ezúttal ő is tanácstalan ez pedig egy kicsit megijesztett.

Lassan rám vezette a tekintetét és ahogy meglátta a kisé rémült tekintetem a vonásai meglágyultak és halkan felnevetett.

-Mégis mit nevetsz? Azt hiszed hogy ez olyan vicces? Várj csak, majd ha te találkozol a társaddal én is kifoglak nevetni.-sziszegtem oda mérgesen ugyanakkor halkan. Hobi figyelmen kívül hagyta a dühöngésemet helyette a kezét a szája elé rakta hogy visszább fojtsa a nevetését.

-Nincs miért aggódnod, már tudom hogy hogyan foglak kivinni mellette anélkül hogy ő felismerne.-mondta halkan néhány perccel később és nyugtatólag még a fejemet is megsimogatta, ami még mindig a padra volt hajtva. Közben persze elindult a bemutatkozás, a diákok sorban álltak fel és bemutatkoztak, néhány fontos dolgot is elmondva magukról.

-Akkor mégis mért néztél olyan komolyan az előbb?-kérdeztem értettelenül. Hobi arcáról eltűnt a mosoly és újra komoly tekintettel taehyungra nézet.

-Nos van két dolog is amit észre vettem. Az egyik hogy nagyon erős, talán erősebb mint eddig bárki akivel találkoztam. Ne kérdezd hogy honnan tudom, csupán érzem.-mondta komoly hangon és egy pillanatra sem szakította el a tekintetét taehyungról.

-A másik pedig...hogy nagyon jól néznétek ki együtt.-kezdte komoly hangon aztán a végén elnevette magát.

-Az ablak felöl, a hátsó padban ülök is megtisztelnének minket a figyelmükkel?-tört utat magának taehyung mély és erőteljes hangja a teremben amit néma csend követtet.

-Rendben. Akkor folytassuk.-mondta és...és nem tudom hogy ez után mit csinált mert még mindig rohadtul a padra volt hajtva a fejem. Meghallottam az iskola legnagyobb ribancának a nyávogó hangját amitől néha már komolyan a falnak mennék.

-Én Lee Rina vagyok. 20-éves. Az iskola legszebb omegája, mellesleg jó tanuló is de sajnos az irodalmat nem igazán értem. Lehetne arról szó hogy a tanárúr korrepetáljon néha iskola után?-kérdezte nyálasan és idegesítően vékony hangon. Szinte a szemeim elött láttam ahogy szokás szerint azt az ocsmány töredezett és festet szőke haját csavargatja.

A harag elemi erővel csapot le rám és elmondhatatlanul nehéz volt visszafognom az illatomat, ami egyre csak kiakart törni hogy mindenki tudtára adhassam hogy itt vagyok, én, a társa. Rohadt szar érzés ez a társ dolog.

-Baszus kook. Még sohasem láttam a szemeidet ennyire élénknek. Csak úgy fénylenek.-suttogta hobi döbbenten miközben a szemeimet vizsgálta.

-Ne is mond, rohadtul fájnak is.-mondtam nyűgösen összeszorítva a szemeimet abban bízva hogy így talán enyhül az égető érzés. Nem enyhült. Aztán újfent taehyung mély hangja férkőzött a hallójáratomba.