A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆25.rész

Jungkook.sz

Percekkel később átléptük a területhatárt is és visszaértünk a csapatunk hátra maradt tagjaihoz. Jimin, ahogy meglátott egy hatalmas mosollyal felém sietett és átölelt.

-Köszönöm.-hallottam a hangját a bal fülem mellett. Mielőtt viszont megszólalhattam volna taehyung ridegen jiminre morgott mire az említtet olyan gyorsasággal engedett el mintha leprás lettem volna.

-Lenne egy kérésem.-néztem ezúttal jimin apjára akinek a karjaiban miyeon ült. Komoly tekintettel bólintott miszerint folytassam, én a taehyung mögött álldogáló omega fiú kezére fogtam és magam mellé húztam.

Mint azt az ide vezető utunkon megtudtam a fiút neve Hyun volt és abba a falkába született ahonnét elhoztuk. A szülei kisgyerek korában elhaláloztak ezért az öreg falka vezér befogadta a fiút és nevelte. Viszont mióta meghalt és az első fia átvette a falkát azota az említtet szexuálisan zaklatta.

Minden napja úgy telt, hogy attól rettegett, hogy mikor fogja megerőszakolni. Ezzel a földbe tiporva az omega fiú minden önbecsülését és büszkeségét, aki még csak alig múlt 20-éves.

-Betudnátok őt fogadni? Nem volt túl jó élete a másik falkában.-néztem reménykedve jimin apjára. Mielőtt azonban a falka vezető válaszolhatott volna erős fenyő és liliom illat csapta meg az orromat.

Meglepetten néztem jiminre aki már az omega fiút bámúlta aranysárga szemekkel majd az omega fiúra aki szintén élénk zöld szemekkel viszonozta az alfa pillantását. Társak voltak.

-Azt hiszem ez már el is dőlt.-nevetett fel vidáman jimin apja és boldogan nézett a fiára és annak társára. Egy megkönnyebbült és meleg mosollyal az arcomon néztem én is rájuk.

Mivel már elégé sötétedésre állt az idő lassan mi is elbúcsúztunk és vissza indultunk a faházunk felé. A vissza vezető úton egyikünk sem beszélt, habár mondhatni teljesen megoldódtak a dolgok. Az én fejemben kavarogtak a gondolatok és kicsit nyugtalan voltam.

Viszont addig nem tudtam teljesen a gondolataimra figyelni amig nem maradtam egyedül velük. Visszaérve a faházhoz yoongi szorosan megölegette és puszilgatta hobit de sajnos még így sem úsztuk meg a kioktatást.

Késő este a zuhanyzó alatt állvá próbáltam a vizel együtt lemosni magamról a zavaros gondolataimat de nem sikerült. Ráadásul nem is időzhettem sokáig mivel az alfa az ágyban várt rám. Hajnali egy körül járhatott az idő én pedig a fehérre festett plafonnal szemeztem.

Taehyung mellettem békésen szuszogot egyik kezével átkarólva a derekamat, azota nem beszültünk egy szót sem, hogy elindultunk vissza. Oldalra fordítva a fejemet a nyugodt arcát kezdtem tanulmányozni és az egyenletes tempóban dobogó szívverését hallgattam. Hangtalanul és lassan kibújtam a karjai közül majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy biztosan alszik elhagytam a szobát és a faházat is.

Ember alakomban beljebb sétáltam az erdő rengetegjében majd felöltve a farkas alakomat szaladni kezdtem. Futás közben a szél felborzolja az ébenfekete bundámat, az ágak és levelek recsegése pedig a füleimben visszhangzott. Lassítani kezdtem a tempómon majd kényelmesen sétálva elkezdtem a körülöttem lévő dolgokra figyelni.  

Az erdő mélyén bolyongva körülöttem apró zajokkal. A baglyok huhogása, a falevelek apró zöreje, ahogy a szél beférkőzőt közéjük. Egy-két bokor mozgolódása amit az apró állatok kutattak parányi étel reményében. Sötét volt, csupán a hold parányi fénye világította be ezt a sötét éjszakát, ahogyan a fénye befurakodta magát a lombok között.