Jungkook.sz.
-Az javaslom, hogy kapard össze a testvéredet és takarodjatok, amíg még lehet.-morogtam ellenszenvesen és egy pillanatra sem vettem le róla a sötétkék szemeimet.
-Fenyegetsz?-kérdezte fogcsikorgatva. Halkan felnevettem.
-Nem, csupán egy jó tanácsot adtam. Ha fenyegetni akarnálak akkor a testvéred torka már a karmaim között lenne.-feleltem fenyegetően oldalra billentett fejel miközben látványosan méregetni kezdtem őt.
Haragtól eltorzult arccal tett egy lépést felém az érzék szerveim pedig egy pillanat alatt pattanásig feszültek a koncentráció miatt.
Le voltam gyengülve, nem tudtam még én magam sem biztosan, hogy ilyen állapotban milyen védelmet és erőt tudok produkálni egy harcban.
Egy dolog viszont biztos volt.
Nem volt semmi ezen a világon ami miatt hagytam volna, hogy elvigyék vagy akár egy ujjal is hozzá érjenek hobihoz.
Semmi!
Ha arra van szükség akkor átlépem a saját határaimat, hogy megvédjem. Még akkor is ha a harc végére összeroppanok vagy beledöglök.
Nincs számomra semmi ami fontos vagy értékes volna ezen a világon, rajta kívül.
Nem rémiszt meg a halál gondolata viszont az ő halála gondolata a legnagyobb félelmem.
Épp ezért amíg én élek nem eshet semmi baja. Ő az egyetlen családom.
Az egyetlen aki őszintén szeret és támogat, így megvédem még ha az életemmel is fizetek érte.
•••
Lassan közeledett, óvatos léptekkel.
Egy dologra már rájöttem miközben őket figyeltem. Könnyű lépteik voltak ami egyet jelentett azzal, hogy bizonyára nagyon gyorsak.
Már csak az volt a kérdés, hogy vajon gyorsabbak e nálam.
-Jungkook, nagyon furcsa és rossz előérzetem van! Légy nagyon óvatos.-hallottam magam mögül hobi folytot hangját. Félt. Hát persze, hogy félt.
Basza meg!
Ez a harc teljes koncentrációt, erőt és gyorsaságot igényelne de túlságosan levagyok gyengülve. Jelenleg csupán csak árnyéka vagyok önmagamnak.
Erről viszont neki nem kell tudnia.
Ebben a helyzetben az a legbölcsebb ha megvárom amíg ő támad elsőnek.
Hogy kiismerhessem.
Nem kellett sokat várnom ugyanis futásnak is eredte. Egyenesen szemből támadt nekem ezért felemeltem a karjaimat védekezésre készen viszont mikor már közvetlen előttem volt egy forgassál mögöttem termett és erőteljesen hátba rúgott.
A rúgás erejétől több méter repültem egészen egy fatörzsnek. Fájdalmas nyögés szakadt fel belőlem egy adag vérrel együtt. A fehér hajú férfi nem szánt rám egy pillantást sem, hátat fordított nekem és hobi felé vette az irányt.
Lebecsült.
Mint akiben adrenalinbomba robbant úgy pattantam fel a földről és egypillanat alatt mögé kerültem, hozzá hasonlóan én is hátba rúgtam ő pedig hozzám hasonlóan egy fatörzsnek csapódott.
Hamisan felnevettem és letöröltem az államon csepegő vért.
-Bekel vallanom, ez a rúgás meglepett.-feleltem mosolyogva megcsóválva a fejem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A szépség veszélyes oldala. Taekook.
Hayran KurguRéges régen az emberek és a farkasok háborúban álltak egymással. Csak hogy ez a hosszú háború és öldöklés mindkét fél oldaláról sok halállal járt. Túl sokall. Igy hát alig 70-ével ezelőtt az emberek és a farkasok békét kötöttek. Viszont senki sem se...
