A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆32.rész

Hoseok.sz..

Mind a négyen kocsiba ültünk és elindultunk haza. Jungkook és yoongi hátra ültek, mindketten lehajtott fejel csendben voltak. Le voltak törve. Jungkook azért mert veszített, yoongi pedig azért mert csak egy hajszálon múlt a győzelme.

Én vezettem taehyung pedig az anyós ülésen ült és kifelé bámult az ablakon. Úgy tűnt, hogy valamin nagyon gondolkozott.

Órákkal később végre beértünk a városba és mindenkinek sikerült hazaérnie.

Így alakult, hogy a hétvégét már otthon tölthettük.

Jó érzés volt végre a saját házunkban és a saját ágyunkban aludni. De mint minden jó ez is véget ért ugyanis hétfőn már mehetünk is az egyetemre.

Ha valami hát ez nem hiányzott.

-Kicsit furcsa lesz.-mondta jungkook mellettem sétálva. Épp most értünk be az aulába, az elmúlt időszakban elhagyhatatlanná vált a fintor az arcunkról akár hányszor beléptünk az épületbe.

-Mármint mi?-kérdeztem és próbáltam figyelmen kívül hagyni az orr facsaró bűzt.

-Egy hétig jóformán együtt éltünk és együtt is aludtunk. Furcsa lesz visszarázódni ebbe a diák-tanár kapcsolatba.-felelte és direkt lejjebb vette a hangját, nehogy valaki meghalljon minket.

-Na, az egyszer biztos.-adtam igazat neki sóhajtva. Közben felértünk a terembe és a helyünkre ültünk.

-Jungkook, hoseok. Azt hittük, hogy meghaltatok.-szólalt fel egyszer csak rina és a padunk elé sétált. Az osztályból mindenki más is felfigyelt a hangjára és érdeklődve néztek felénk. Hülye kurva.

-Ahogy látod élünk.-erőltettem egy mosolyt magamra.

-Az eltűnésetekkel tönkre vágtátok a kirándulást, illene bocsánatot kérnetek tőlünk nem gondoljátok?-kérdezte sértetten keresztbe fonva maga előtt a karjait ezzel kinyomva a nem létező melleit.

-Elhiheted, hogy nem jó kedvünkből tűntünk el mi sem de azért bocsi.-próbáltam mosolyogni de inkább tűnt vicsornak. Rina fölényesen felszegte az állát.

-Hm.-morgott türelmetlenül a padunk előtt állva. Értetlenül néztem rá.

-Bocsánatot kértem. Mégis mit vársz még?-kérdeztem komoran. Az omega ellenszenvesen tekintett le ránk miközben az állát dacosan felszegte.

-Nem hangzott túl őszintének. Azt akarom, hogy még egyszer bocsánatot kérj.-mondta egy sunyi vigyorra húzva a száját.

Jungkook aki egészen eddig csendben ült mellettem kicsapta maga alól a széket és egy lépéssel megkerülte az asztalt. Az omega lány nyakára fogott majd a falnak nyomta.

-Te hülye kurva! Semmit sem tudsz mégis játszod itt az eszedet. Mégis mire vagy ilyen büszke? Arra, hogy több fasz járt benned mint ahányszor kezet mostál?!!-kérdezte durván és még szorosabban a lány nyaka köré kulcsolta az ujjait.

Rina a karmait jungkook karjába mélyesztette szabadulás reményében amit nem kapott meg.

-Jungkook fejezd be! Nem ölhetsz az iskola területén!-szóltam rá hangosan és a vállaira fogtam. Próbáltam őt hátrébb húzni de meg sem mozdult.

-Ha még egyszer bele ártod magad a dolgainkba akkor megöllek!!-sziszegte a lány arcába.

-Rinának igaza van! A figyelemhiányotok miatt az egész kirándulás tönkre ment és még te vagy felháborodva.-szólalt fel a hátam mögül Lió, az egyik béta az osztályunkból.