A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆9.rész

Jungkook.sz.

Ahogy felcsendült az óra végét jelző csengő hobi felpattant a székről és a kezemnél fogva, amivel még mindig az ő kezét szorítottam, kihúzott a teremből egészen a férfi mosdóig. Ott benyitott minden fülkébe és miután meggyőződött arról hogy senki sincs a helyiségben rajtunk kívül idegesen felém fordult.

-Mi történt? Mit csinált veled?-vont kérdőre idegesen. Frusztráltan a hajamba túrtam és lecsúsztam a földre a csempe mentén hobi pedig elém guggolt.

-Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó magához rántott és még csak ellökni sem tudtam mert az illata az orromba kúszott.-mondtam idegesen. Hobi az ujjaival a térdén kezdet dobogni és összeráncolt szemöldökkel nézet rám.  

-A 13-nem fogadót hívás is tőle volt és innen már nem nehéz kitalálni hogy aki pedig téged hívót az nagy eséllyel yoongi volt.-mondtam hobi szemeit fürkészve, úgy tűnt hogy valamin nagyon agyalt de végül csak sóhajtva megrázta a fejét. Néhány pillanatra beállt köztünk az elgondolkodtató csend.

-Távol kell tőle maradnod amennyire csak lehet.-törte meg a csendet hobi. Frusztráltan és erőltetetten felnevetem miközben újra a hajamba törtam kicsit megtépve szegény hajszálaimat.

-Mégis hogyan? Te is láttad hogy milyen lesz ha kicsit is távol vagyok tőle. Ráadásul ez még csak egy hét volt, és ő máris az első adandó alkalommal vissza rántott magához.-mondtam idegesen. Hobi is idegesen és tanácstalanul rágcsálta az alsó ajkát perceken keresztül.

-Mi lenne ha mostantól hidegen és lekezelően viselkednél vele? Talán akkor kiábrándulna belőled.-vettette fel. Ötletnek tényleg jó ötlet volt csak hogy egy részből sántított a dolog.

-Ez tényleg működhet csak hogy egyvalamit elfelejtettél. Én vele szemben tudom hogy a társam és az illata túlságosan is nagy hatással van rám.-mondtam. Hobi fáradtan sóhajtott és gondterhelten megdörzsölte a homlokát.

-Ez igaz. De akkor is megkell próbálnunk, a saját érdekedben.-nézet rám határozottan amire én egy bólintással feleltem.

A hét további részén megtartottam a lehető legnagyobb távolságot taehyungtól. Nem beszéltem vele, nem érintkeztem vele sőt még csak rá sem néztem, viszont mikor muszáj volt akkor is csak pár szavas válaszokat adtam. Mindig tömegben jártam hogy még véletlenül se maradhassak vele kettesben. Igy telt az egész hetem majd a következő hét és az azt követő is.

Az idő hallatával pedig taehyung egyre feszültebb lett, a szemeivel követett de akárhányszor is próbált volna beszélni velem én mindig ügyesen találtam egy kibúvót. Napról-napra idegesebb lett és frusztráltabb amit a többi diákon töltött ki, ami miatt elég hamar ő lett az a tanár akit a diákok a legkevésbé szeretek, emiatt bűntudatom is volt. Lassan de biztosan elérkezett a téli szünet is.

Megkaptuk a 2-hét szünetet aminek én különösen örültem. Karácsonyra hobival az erdőből hoztunk fát, ugyan illegális volt de nem pocsékolhattuk a pénzünket egy szép, gondozót karácsonyfára szóval megoldottuk máshogy. De mint az erdei faháznál itt is mire észbe kaptunk már le is teltek az ünnepek és újra az iskola padban találtuk magunkat. Az én legnagyobb sajnálatomra.

-Legalább egy héttel tarthatott volna tovább a szünet.-panaszkodtam hobinak az iskola folyosóján sétálva.

Egyedül voltunk az egész folyosón, sőt valószínűleg az egész emeleten. Az összes diák a nagy csarnokba lett összehívva egy felvilágosító videóra, de mivel mi egyébként is mások voltunk nekünk értelmetlen lett volna megnézni igy inkább ellógtunk.