A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆37.rész

Jungkook.sz.

A tarkóm alatt összekulcsolt kezekkel a vaj színű plafont fürkésztem miközben a jobb lábamat megállhatatlanul ráztam.

Egy rossz szokás amit rendszerint akkor csináltam amikor valamin nagyon kattogott az agyam.

Ez is egy ilyen pillanat volt.

Az ösztöneim azt súgtak, hogy ma este semmiképp sem aludhatok el.

És mégis milyen farkas lennék én ha nem hallganék az ösztöneimre.

Így hát tovább bámultam a plafont és tovább rázogattam a jobb lábamat.

A perceg csak rohamosan teltek.

Tizenegy óra.

Éjfél.

Hajnal egy óra.

Hajnal két óra.

Hajnal három óra.

Az órák egyre csak rohantak mégsem történ semmi említésre méltó.

Olybá tűnt, hogy az ösztöneim ezegyszer tévedtek és feleslegesen töltöttem ébren az éjszakát.

Legalábbis így gondoltam egészen addig míg hajnali négyet nem ütött az óra.

Jin intenzív rózsa illata olyan váratlanul ért, hogy majdnem leesetem az ágyról olyan lendülettel ültem fel.

Mélyen beszívtam az illatát mielőtt még a keresésére indultam volna. Hiszen az is valószínű lehetett, hogy valami olyasmi miatt erősödött fel jin illata amit én nem feltétlenül szerettem volna látni.

Azonban jin illatából nem éreztem semmi mást csak tömény és színtiszta fájdalmat.

Kiugrottam az ágyból és miután kis híján kitörtem a szobához tartozó ajtót jin illatát követve végig szaladtam a folyosón.

Nem törődtem az illemmel szó nélkül kicsaptam az ők szoba ajtaját is.

Namjoon az ágy mellett térdelve azonnal felém kapta a kétségbeesett szemeit, verejték cseppek peregtek le a homlokán és két kezében tartotta jin bal kezét.

Az említtet teljesen magzat pózba kuporodott össze a hatalmas ágyon és szabad kezével a hasát fedő anyagot szorongatta.

Fájdalmasan össze voltak szorítva a szemei amik közül még így is utat törtek a könnyek. A száját vicsorra húzta a fogait pedig összeszorította.

Az ágyhoz siettem és namjoon mellé térdelve a homlokára fektettem a tenyeremet.

Tűz forró volt.

-Mi történ?!-vontam kérdőre a mellettem lévőt aki teljesen tanácstalannak látszott.

Szerencsére én sokkal határozottabb és összeszedettebb voltam.

-Nem tudom. Mindig is fájdalmai voltak a sérülése után a hasa tájékán. Főleg éjszakánként fájlalta néha pedig alvásában be is lázasodott. Viszont ez most sokkal erősebb és rosszabb.-magyarázta sietve én viszont megakadtam.

Jin mindig is rosszul hazudott én mégsem voltam képes átlátni a sok "jól vagyok és semmi baj"-on.

Viszont most nincs idő az önostromlásra.

-Jin? Jin hallasz engem?!-ráztam meg egy kicsit a vállait de semmi reakciót nem kaptam.

Mivel jin jellenlegi állapota túlontúl hasonlított hobi telihold utáni állapotához, így úgy gondoltam, hogy talán a megoldás is ugyanaz lehet.