☆33.rész

471 43 6
                                    

Jungkook.sz.

Este hat óra volt és mi már itthon ültünk a kanapén. A velünk szemben lévő tévében valami értelmetlen hülyeség ment de mi nem is igazán figyeltünk rá. Inkább egyfajta háttér zajként funkcionált.

-Képtelen vagyok elhinni, hogy egy hangszigetelt és szag elzáró, sötét teremben ti ahelyett, hogy egymásnak estettek volna mint a normális farkasok inkább aludtatok.-mondta hobi hitetlenül.

Miután haza értűnk elmeséltem neki lényegében a nagy semmit tekintve, hogy végig csak aludtunk. De az ő kíváncsisága nem ismert határokat.

-Nem te mondod folyton, hogy mi nem vagyunk olyanok mint a többi farkas?-kérdeztem felvont szemöldökkel rá sandítva oldalról. Szétterülve a kanapén teljesen hátra dőltem, a kisé kopottas és repedezett mennyezet felé fordítottam a fejemet majd lehunytam a szemeimet.

Furcsa. Érzem az illatjukat.

-Hobi, túlsok időt töltünk a két alfával.-sóhajtottam még mindig csukott szemekkel mikor halványan az orromba kúszott a fahéj és a menta illata. Hobi mozgolódni kezdett mellettem egészen addig míg elfeküt a kanapén a lábait pedig hanyagul az ölembe ejtette.

-Azt hiszem igazad van.-értett egyet álmos hangon.

-Ah, a fenébe! Annyira álmos vagyok mégsem tudok aludni.-panaszolta félig fáradtan félig dühösen.

-Szar lehet neked.-feleltem hanyagul már félálomban.

-Lejössz velem kocogni? Talán az majd elégé lefáraszt az alváshoz.-kérdezte kérlelően nézve fel rám. Nem sok kedvem volt kocogni ugyanis szörnyen lustának éreztem magam de ez csak még egy érv volt a dolog mellett.

-Oké.-egyeztem bele egy hatalmas és túlontúl drámai sóhajjal. Ismét lehunytam a szemeimet, hogy még egy perc nyugalmat adhassak magamnak a futás elött. A bejárati ajtó nyitódására viszont azonal kipattantak a szemeim, ahogy a mellettem fekvőnek is.

-Akkor nem képzelődtem.-motyogtam magam elé hobi pedig egyetértően hümmögött és a kanapé hattábláján támasztva az állát figyelte a két alfa mozgolódását.

Yoongi lépett be elsőként mögötte pedig taehyung aki a sarkával csak hanyagul visszarúgta az ajtót a keretbe. Yoongi fáradtan lerugdosta a cipőjét és a kabátját is csak ledobta valahova. Ezekben az igen csak figyelmes tevekénységekben a másik alfa szíves-örömest követte.

-Persze, érezétek csak magatokat otthon.-horkantottam egykedvűen és lehunyt szemekkel visszafordultam a mennyezet felé. Túl álmos voltam én ahhoz, hogy még ezzel is törődjek.

-Tényleg. Honnan tudtátok, hogy hol lakunk?-kérdeztem egyik szememet kinyitva yoongira sandítva aki történetesen felénk sétált, taehyung eltűnt a konyhában. De még be sem fejeztem a mondatott megvilágosodtam.

-Inkább ne válaszolj. Már rájöttem.-Az osztályfőnököknek minden diákról meg voltak a szükséges adataik.

Yoongi ledobta hobi lábait és közénk vetődött a kanapéra, egy fáradt sóhaj közepette lehunyt szemekkel ő is hátra döntötte a fejét a kanapé háttáblájára.

-Kurva fáradt vagyok.-motyogta álmosan. Együtt érzően megpaskolgattam a feje tetejét akár egy kisgyereknek mire ő felhúzott szemöldökökkel nézett rám.

-Mi is yoongi. Mi is.-játszottam egy kicsit túl a szerepemet amit ő egy apró morgással reagált le. Taehyung vetődött le a másik oldalamra egy palack vizel a kezében, érdeklődve fordultam felé.

A szépség veszélyes oldala. Taekook.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora