Jungkook.sz.
-Hány éve is már?-kérdezte mosolyogva kibontakozva az ölelésemből.
-4-éve.-feleltem egy szelíd mosollyal.
-Hihetetlen, hogy már négy év eltelt.-hagyta el egy sóhaj az ajkait egy nosztalgikus mosoly kíséretében.
-Mi a helyzet veletek? Hoseok is itt van?-kérdezte barátságosan egy kósza pillantást vetve a mögöttem lévőkre.
-Nem, ő nincs. Igazság szerint elég hirtelen történt minden és én is azért vagyok itt, hogy egy szíveséget kérjek.-magyarázkodtam megdörzsölve a tarkómat.
-Ne hülyéskedj jungkook. Nem felejtem el azt amit értem tettél. Bármiben segítek.-felelte szelíden hálás szemekkel nézve rám.
-Soha sem vártam viszonzást cserébe. Nem tartozol nekem semmiért.-szorítottam meg a bal vállát, határozottan nézve a szemeibe. Ő csak helyeslőleg bólintott.
-Tudom.-felelte békésen mosolyogva majd a mögöttem lévőkre pillantott.
-Szóval? Miben kéne segítség?-kérdezte. Egy gondterhelt sóhaj hagyta el a számat.
-Két napja találtam rájuk egy erdőben. Az anya nagyon alul táplált, ahogy a kicsik is. Alfája nincs így egyedül neveli a kölyköket.-daráltam le a lényeget, egy futó pillantást vetve a hátam mögé.
-Ilyen körülmények között azok a gyerekek még a négy éves kort sem élik meg. Az anya pedig a kettőt sem.-vettem halkabbra a szavaimat jin pedig az állát dörzsölgetve helyeslőn bólogatott.
-Igen, igazad van.-felelte ő is.
-Volna hely az árvaházadban számukra? Az omega nő miután felépült segíthetett a gyerekekkel.-kérdeztem bizakodóan. Jin maga elé meredve mély gondolkodásba esett.
-De semmiképp sem erőltettem. Megértem ha nem szeretnéd és akkor keresek egy másik helyet nekik.-feleltem határozottan mert nem az volt a célom, hogy rá erőltessem őket. Jin a válaszomat halva felkapta a fejét és meg is rázta azt.
-Mi? Ó, nem. Nem ezen gondolkoztam. Még szép, hogy maradnak! Majd szépen felhizlalom őket.-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán és felvette az egyik kölyköt, szelíden simogatta a hátát mire az apró farkas ásított egyet és laposakat kezdet pislogni.
Mosolyogva néztem rá aztán gondolkodóba estem.
-Van valami baj?-kérdeztem aggódva de ő csak halkan felnevettet.
-Dehogy. Csupán azon gondolkoztam, hogy namjoon megint babázhat majd egy kicsit. Ők lesznek most a legkisebbek itt.-felelte egy apró mosollyal nézve le a karjaiban békésen alvó farkas kölyökre.
Jól ismertem már ezt a mosolyt.
-Ki az a namjoon?-kérdeztem kíváncsian, habár már tudtam a választ, mire ő felkapta a fejét.
-Nem mondtam volna? Namjoon a társam.-fellelte büszkén ugyanakkor végtelen gyengédséggel a hangjában.
A hangjából sugárzó szeretettről az alfa jutott az eszembe. A mellkasomat elöntötte a keserűség és a saját gondjaim rémképpe. Nem engedtem, hogy ez az arcomon is tükröződjőn.
-Értem.-feleltem szelíden.
Megfordulva az omega nő elé térdeltem és mélyen a szemeibe néztem.
-Itt biztonságban lesztek. Ő egy nagyon jó barátom, bízhatsz benne. Nem lesz semmi baj.-mondtam bizalmasan. Az omega nő hirtelen visszavette az ember alakját.
ESTÁS LEYENDO
A szépség veszélyes oldala. Taekook.
FanficRéges régen az emberek és a farkasok háborúban álltak egymással. Csak hogy ez a hosszú háború és öldöklés mindkét fél oldaláról sok halállal járt. Túl sokall. Igy hát alig 70-ével ezelőtt az emberek és a farkasok békét kötöttek. Viszont senki sem se...