A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆6.rész

Jungkook.sz.

-Nem a kifogásaidat vagy a kérdéseidet akarom hallani. Azt akarom hallani hogy megérteted-e?-kérdezte megemelt hanggon és szigorúan.

A levegő megváltozott. Sokkal fenyegetőbb lett és talán némi gyilkos szándékot is kitudtam venni belőle. Mivel hobi nem látott igy őt nem kérdezhetem. A kezem taehyung lapockájáról lassan felcsúszott a vállára és segítségként használva lábujj hegyre álltam.

Igy már áttudtam nézni a válla felett viszont meglepett minho riadt és halálra rémült arca. Viszont ami ezután jött az nem csupán meglepett hanem meg is ijesztett. A testem magától reagált és szemeim maguktól felvették a sötétkéket színt.

Megijedtem hiszen nem tudtam vissza váltani a szemeimet feketére. Félelmemben megszorítottam taehyung kezét. Ekkor vett észre engem minho is, a szemeim láttán az ő szemei még inkább elkerekedtek.

Minho hosszú percekig engem nézet és még egy lépést is tett felém viszont abban a pillanatban taehyung vészjóslóan felmordult ezzel visszavonva magára minho szemeit. Nem tudom hogy mit láthatott viszont az arcára újra kiült a rémület és néhány lépést hátrált is.

-Igen, megértetem.-mondta remegő hangon és meghajolt úgy hogy a haja szinte a földet súrolta. Aztán pedig úgy elszaladt hogy a lába sem érte a földet.

Csend telepedet a folyósóra ahol már csak mi hárman voltunk. Én nem mozdultam, még mindig szorosan taehyung mögött álltam. Hátra hajtotta a fejét és a plafont fürkészve vett egy mély levegőt.

Én csendben figyeltem ahogy az illata ami egészen addig fenyegetően és szúrósan terjedt a levegőben lassan megváltozott. Kellemes lett és megnyugtató. Lassan az én szemeim is visszavették a fekete színt viszont továbbra sem mozdultam. Taehyung oldalra döntötte a fejét igy egy utal az enyémre is hajtva, a hüvelyk ujjával pedig a kézfejemet cirógatta.

-Jungkook.-szólított nyugodt hangon.

-Hm?-jeleztem hogy figyelek.

-Nem szeretném ha mostantól ennek a minho gyereknek a közelébe mennél. Sok dolgot nem tudtok róla ezért nem akarom hogy hozzá hasonlóval keveredj.-mondta határozottan ugyanakkor szelíden miközben tovább cirógatta a kezem. Egy halvány mosoly húzódott az ajkaimra.

-Rendben.-mondtam halkan és egy kicsit a kezére szorítottam. Aztán lassan arrébb húzódott igy én is elengedtem ő pedig elvette a kezét hobi szemei elől is.

-Ez rád is vonatkozik hoseok. Híd el a saját érdekedben mondom ezt.-nézet komolyan hobi szemeibe mire ő csak megértően bólintott.

-Rendben. Menjetek és egyetek valamit. Az óra már egyébként is javában megy. Majd én igazolom.-mondta egy apró mosollyal majd még mielőtt elment volna gyengéden kisimítót egy tincset a szemem elől. Aztán hátat fordított nekünk és eltűnt a folyósó végén lévő kanyarban.

☆... 

Elkezdődött egy újabb hét, újabb kihívásokkal és meglepetésekkel de természetesen ezekről ekkor én még nem tudhattam. Kedd volt, a 2-ik óránkra sietünk ami ráadásul tesi volt. Ez volt a második kedvenc tantárgyam a rajz után. Hobival utolsókként érkeztünk az öltözőbe ami már üres volt ezért gyorsan mi is átvedlettük a ruháinkat és a tornaterem felé igyekeztünk.

A testnevelés tanárunk ritka egy nagy segfej volt. Ráadásul még ember is. Kidolgoztatta még a lelkünket is ennek ellenére soha egy kedves szava sem volt hozzánk. Megkönnyebbülten felhajtottunk mikor a terembe érve láttuk hogy még nem érkezet meg a tanár, viszont 10-percel később már kezdet gyanús lenni a dolog.