A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆35.rész

Jungkook.sz.

A faházhoz érve már egészen beesteledett így nem igazán tudtam mit csinálni. Leheveredtem a bent lévő ágyra ami valójában csak néhány réteg szalma volt egymáson, a tetején pedig egy fehér lepedő. Igazából egész kényelmes volt.

Örültem, hogy sikerült lezuhanyoznom mielőtt eljöttem. Túl sok időt töltöttem abban a teremben, a ruháim beszívták a barack és a fahéj keveredett szagát.

Undoritó.

Szerettem volna a gondolataimba veszve gondolkozni a taehyungal való kapcsolatomon viszont túlságosan fáradt voltam ahhoz. Elő vettem egy üveg vizet a táskámból mikor rájöttem, hogy nem csak szomjas vagyok hanem éhes is.

Ez nem meglepő tekintve, hogy a mai nap nem igazán volt időm enni. Sóhajtva ittam a vízből majd lefeküdtem aludni a vadászatot pedig meghagytam holnapra.

Másnap tőlem szokatlan módon még pirkadatkor felkeltem és tele voltam energiával, ezért felvettem a farkas alakomat és futásnak eredtem.

Felszabaditó érzés volt, ahogy a talpam alatt recsegtek a gallyak és a levelek a szél pedig felborzolta a holló fekete bundámat. A sötétkék szemeimmel az erdőt pásztáztam míg a füleimet hegyezve a körülöttem lévő állatokat hallgattam. 

Egy egész nagy távot lefutottam mikor a hasam ismét jelezte, hogy éhes ezért préda után kezdtem kutatni.

Egy nyúl, egy róka, egy őz gida. Ezek mind finomak voltak de apró testű állatok is az én hasam pedig ezúttal nem érte be ilyen apró állatokkal.

Tovább sétáltam pille könnyű léptekkel nehogy el ijesszem magamkörül az állatokat míg nem a mélykék szemeim megakadtak valamin. 

Egy szarvas!

Egy kifejlet, nagy testű, húsos szarvas!

Lehasaltam a lombok között és onnan figyeltem a prédámat.

Békésnek tűnt de ugyanakkor ébernek is. A fejét forgatta és nézelődött.

Hason fekve percről-percre közelebb osontam mélyen magamba szíva a számomra zamatos illatát.

Alapjáraton heves természetem volt viszont, hogyha vadászatról volt szó akkor borzasztóan nyugodt és türelmes tudtam maradni.

Talán azért mert tudtam, hogy a türelmem kifizetődő lesz.

Közvetlenül a szarvas mögé értem mikor az orromba kúszott egy másik farkas illata is. Édes volt, leginkább a szederhez tudtam volna hasonlítani, más szóval az ellenségem egy nő volt.

Nem becsültem le busztán azért mert nő volt sőt épp ellenkezőleg. Lassan álló helyzetbe nyomtam magam és a szarvasra szegeztem az éles pillantásomat a bokrok közül.

Egy számomra tökéletes pillanatban hang nélkül elrugaszkodtam a talajtól és a szarvas hátára vettettem magam. Az agyaraimat mélyen a húsába mélyesztettem és keresztül haraptam a torkát.

A szarvas egy ideig próbált szabadulni a fogam szorításából de, ahogy az ereje is egyre inkább fogyott úgy került egyre közelebb a halálhoz míg az végül el is ragadta.

Kihúzva a fogaimat a szarvas nyakából hátrébb léptem egy lépést majd a nyelvemet kidugva lenyaltam a szarvasból rám fröccsent vért.

Ekkor viszont egy aprócska kölyök farkas szaladt ki a bokrok közül és a szarvas nyakának esett. Meglepetten néztem az alig két éves vaj színű kis kölyökre aki az én zsákmányom húsát próbálta tépkedni a baba agyaraival.