Betrayed [BEFEJEZETT]

15 fejezet

A zöld-fekete YMC R125-ös dühös bömbölése minden hangot elnyomott körülötte.

Vagyis majdnem mindet.

A motor zúgásán keresztül is hallotta, amint Xiao Zhan hangja a fejében hideg közönyösséggel újra és újra a fejéhez vágja, hogy az a három év körüli gyermek, akit az éjszaka látott, Wu Ying fia.

A közös gyermekük.

Nem.

Az lehetetlen.

Hiszen az azt jelentené, hogy Wu Yinggel ugyanakkor, mint...

Megrázta a fejét.

Erősen összpontosított, hogy be tudja venni a következő kanyart: óvatosan, fokozatosan lazított a szorításon és a testsúlyát jobbra döntötte, mire a motor oldalra dőlt. Az éles kanyar után tekert egyet a jobb oldali fogantyút, mire a gépszörnyeteg felpörgött és felgyorsult. A hang és a szavak, amik mantraként dübörögtek a fülében teljesen elvonták a figyelmét a száguldás öröméről, és így sikerült észrevennie a finish előtt az időmérő táblán lévő jelzéseket. Belassult.

Hosszú utat tett meg attól a rémálomtól kezdve, amikor Yalinggal összeházasodott.

Amikor hivatalosan is véget ért az élete.

Összekötődött alfaként a társa volt a mellkasában dobogó szív, aki nélkül nem lett belőle más, csak árnyéka korábbi önmagának, egy üres test lélek nélkül.

Xiao Zhan nélkül... az élete nem csak darabjaira hullott... de boldogtalan is volt.

S erre csak nagyon későn jött rá.

Túl későn.

A társának igaza volt akkor, négy évvel ezelőtt: a kötelékük valóban meggyengült, de a válásuk után úgy érezte, hogy a kettőjüket összekötő szál ismét megelevenedik, és az a kapocs – amit a válási papírok aláírásakor – elvágtak, lassan elkezdett összeforrni. Egy új láthatatlan, és elszakíthatatlan kötelék tartotta fogva és szövődött ismét kettejük közöttük, sokkal erősebben, mint valaha.

Néhány próbakör megtétele után Yibo beállt a garázsba. Levette bukósisakját és az egyik székre dobta. Sötét haja tincsekben állt az izzadságtól, hosszú ujjaival hátra söpörte az arcába tapadt tincseket, majd a csapatvezetővel, a versenymérnökével és a motorszállító vállalat – a YMC – egyik mérnökével bevonult a hátsó helyiségbe, ahol megbeszélést tartottak. Fontos kérdések kerültek terítékre ez alkalommal is; milyen beállításokkal és stratégiával vágjanak neki a májusban megrendezésre kerülő ARRC második futamának. Olyan volt ez, mint bármelyik munkaértekezlet valamilyen felhőkarcoló irodájában: a hosszú üvegasztal körül ülő tagok mindegyike előtt laptop, a kivetítőn pedig adatok, részeredmények és elemzések futnak.

A fontos műszaki megbeszélés ezek után szépen lassan átfordul egy kirakodóvásárhoz hasonlító helyzethez: mindenki a saját célját próbálta meg előtérbe helyezni, minél hangosabban. A szponzorok jobb és feltűnőbb megjelenést akartak, a PR több tevékenység bevonását, a sajtófőnök más stratégiára akart váltani a médiaszereplések alkalmával.

A megbeszélés után Yibo visszatért a garázsba, amely időközben igazi méhkassá alakult. A motor körül fekete és aranyszínű – YMC kötelező színe – egyenruhás szerelők tömege rajzott. Visszabújt fekete-zöld-kék színű védőruhájába – ami a feje búbjától a lábujjáig betakarta a testét – megfogta, visszavette a bukósisakját és felült a motorra.