Betrayed [BEFEJEZETT]

19 fejezet

Másnap reggel Xiao Zhan nagy jövés-menésre ébredt.

A rezidenseknek fenntartott pihenőszoba kanapéján feküdt egy puha, bolyhos takaró alatt. Kinyitotta az egyik szemét. Sötét és homályos volt a kép, biztosan azért, mert a feje búbjáig húzta a takarót.

Az órájára pillantva rájött, hogy a reggeli vizit kezdődött meg.

A kényelmetlen, egyoldali fekvéstől elzsibbadt a bal válla, a teste erőtlen volt, a szája kiszáradt, a feje pedig úgy fájt, hogy majd' széthasadt.

Lerúgta magáról a takarót és visszament a folyosó végében lévő irodájába. Osztályvezetőként olyan kiváltsággal rendelkezett, ami után a legtöbb orvos, nővér és rezidens sóvárgott.

Külön. Bejáratú. Zuhanyzó.

A huszonnégy, negyvennyolc és hetvenkét órás műszakok között – amik sokszor összemosódtak, hosszabb-rövidebb alvásszünetekkel, több liternyi koffeinnel a szervezetben, és gyors átöltözésekkel – a zuhanyzás igazi luxusnak számított.

Az emberek általánosságban tévesen ítélték meg a kifejezetten gyerekekre specializálódott kórházak fontosságát. Sokan abban a tévedésben éltek – és élnek még mindig –, hogy ezekben a kórházakban náthát és orrfolyást kezelnek elsősorban, így a páciensek a száma csupán töredéke egy felnőttek ellátására létrehozott intézménynek.

Az évente milliós számot elérő járóbeteg- és sürgősségi ellátások száma azonban egy teljesen más képet mutatott a valóságról. Nap, mint nap érkeznek a traumatológiai osztályra, nem csak törött karral és lábbal a gyerekek, de olyanok is, akik elestek a járdán, kiestek az ágyból vagy a trambulinból, kerítésen akadtak fent. Habár elsőre furcsa lehet – sokak számára nem tűnik súlyosnak – komoly károkat és fájdalmat okozhat, ha egy drót a hasüregbe vagy a mellkasába fúródik.

A sokszínű, sokszor furcsa balesetek – és a folyamatosan érkező rémült szülők és még rémültebb gyermekek – igenis megkövetelték a négyezer fős személyzetet, az ötven szakértő orvost és a folyamatos, de legjobb ellátást.

Így a hivatásuknak élő orvosok – akik a műtőben harcoltak azért, hogy újra mosolyt varázsoljanak a gyermekek arcára, megszabadítsák őket a fájdalmuktól – éjt nappallá téve dolgoztak, s egy fárasztó és izzasztó műszak után, egy puha ágy helyett, elsősorban egy forró fürdőre vágytak.

S habár tegnap éjszaka nem volt ügyeletben a jótékonysági est miatt, most mégis úgy érezte magát, hogy az egész testét az színtiszta valóság szennye borítja.

A fürdőszobában koromsötét volt, az ujját a kapcsolóra tette, vett egy nagy levegőt, és felkapcsolta a lámpát. Pislognia kellett, mert a szeme még érzékeny volt. Néhány másodperc múlva a tükörképe, mint egy szellemalak, lassan kezdett kirajzolódni előtte. Gyorsan megnyitotta a csapot a zuhanyzóban. Tegnapesti ruháit a földre dobta, eltolta a zuhanyfülke ajtaját, aztán belépett.

Felszisszent. Mintha a finom vízpermet helyett éles kések zuhogtak volna a hátára. A bőre hiperérzékeny lett, miközben a hasogató fejfájás egyre kíméletlenebb lett. Nagy akaraterővel tudta csak rávenni magát, hogy megmossa az arcát, majd mikor úgy érezte minden mocskot lemosott a testéről, kiszállt a zuhany alól. Derekára egy törölközőt csavart, majd kinyitotta a szekrény ajtaját. Levett a polcról egy koptatott fekete farmert, egy piros hosszúujjú pulóvert és egy Nike edzőcipőt.

Miután megfújt a konyhából két bögre tűzforró kávét, első útja Qu Yang szobájába vezetett.

Az ajtóban azonban megtorpant.