Betrayed [BEFEJEZETT]

16 fejezet

Yibo a poharában lévő jég harangjátékára zökkent vissza a jelenbe.

Hosszú órák óta bolyongott a házban, nem tudta merre tart... mi zajlik körülötte... de még Qu Yang önfeledt kacagása sem jutott el a tudatáig. Unottan álldogált a nappali üvegajtaja előtt és bámult kifele a sötétségbe, arra várva, hogy a ház mögött húzódó park megteljen élettel és színpompával.

Az üres kert látványara keserűség járta át.

Aztán eszébe jutott Xiao Zhan háza: a gyerekjátékokkal teli udvar és az a kicsi, de egyszerű pavilon. Xiao Zhan minden bizonnyal ott van most is... egy bögre forró teával a kezében figyeli a csillagos eget... Chyou pedig ott ül mellette. Izgatottam meséli el az iskolai napját, miközben Xiao Zhan a legnagyobb gyengédséggel és szeretettel simogatja kisfiának – Li Jun – bronzbarna tincseit, aki a kimerültségtől elszundikált az ölében.

Oh, az istenekre!

Az a tündéri kisfiú, annyira, de annyira hasonlított a mamájára. Hatalmas boci szemeiben komoly értelem csillogott, korához képest, talán túlságosan is komoly. Csupán egyetlen pillanatra láthatta a gyermeket, de az a pillanat elég volt, hogy tisztán az emlékezetébe vésse. S ahogy lelki szemei előtt hosszan tanulmányozta Li Jun arcát, s ahogy lassan elmerült vonásaiban, újra elfogta az érzés, mintha tükörbe nézne.

A konyhából kiszűrődő beszélgetés egyre erősödő hangja, újra visszarepítette a jelenben. Az étkezőbe már meg volt terítve, kristálypoharak, ezüst evőeszközök és a legdrágább porcelán szett várta, hogy Mrs. Jiang – a házvezetőnő – bejelentse, a vacsora elkészült és a család végre asztalhoz ülhessen.

Nem sokkal azután, hogy Mrs. Han befejezte Qu Yang etetését és visszavonult vele a gyerekszobába, Yaling is megérkezett. A könnyed beszélgetés hangjai elnémultak az étkezőben, amikor a nő fekete Louboutin tűsarkúja egyre közelebbről kopogott a lefektetett fehér márványlapokon. Minden kecsességet mellőzve ült le a mellette lévő székbe.

- Szeretném, ha rám szánnál egy kis időt ma este, hogy megbeszéljük a dolgokat, és megvitassuk, amit tegnap éjjel mondtál... – Yibo szemöldöke kíváncsian a magasba szaladt. Yaling becsukta tökéletesen formált ajkait. Azután vett egy mély lélegzetet, mintha erővel igyekezne visszafojtani haragját. – Én azokat a szavakat... meg sem hallottam. Dolgozni fogunk a kapcsolatunkon.

- Egyetértek. – dörmögte, mire Yaling megkönnyebbülten felsóhajtott. – A legjobb, ha véget vetünk ennek a nyomorúságos házasságnak.

Yaling halálra sápadt.

- Ezt nem mondhatod komolyan!

- Nem vitatkozom veled. – rázta meg a fejét Yibo. – Keress magadnak egy jó ügyvédet, vagy ha nem akarsz nem muszáj, de el fogunk válni!

Eljött a könnyek ideje. Nagy, kövér könnycseppek csillogtak Yaling szeme szélén.

- Ezt csak te mondod. Én nem egyeztem bele! – kiabálta. A szeme tágra nyílt, és dühtől izzott. Felpattant a székből és járkálni kezdett az asztal körül, mint egy ketrecbe zárt, feldühödött vadállat, és próbálta lenyugtatni magát. – Wang Yibo, hát ennyit jelent neked a négyévnyi házasságunk? Ennyit jelent neked mindaz, amit az elmúlt évek során én és a családom tettünk érted? S mit ígértél nekem?

Yibo olyan hatalmasat csapott az asztalra, hogy az beleremegett.

- Nem ígértem semmit! Ez a házasság... – vicsorogta. – eleve hiba volt.