Betrayed [BEFEJEZETT]

29 fejezet

Az esküvő – mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére – zökkenő nélkül zajlott.

Az egyszerű tradicionális ceremónia lassan ment át a nyugati stílusú fogadásba, az események lelassultak, és a korábbi izgalmak okozta feszültség is oldódni kezdett. Az ünneplőbe öltözött vendégsereg – miután átadták saját piros borítékjukat – kézről kézre adta a menyasszonyt, aki boldog mosollyal az arcán fogadta a jókívánságokat és öleléseket. A bankett teremben álló asztalok kezdtek megtelni: a menyasszony és a vőlegény családja a főasztal két oldalán helyezkedett el, míg a közeli családtagok és barátok a következő asztaloknál kaptak helyet.

A ceremónia után és a kései ebéd felszolgálása előtt Cheng Su visszavonult a földszinti szobába, hogy aranyfonallal hímzett, nehéz tradicionális cheongsam ruháját egy sokkal kényelmesebb és visszafogottabb vörös qipao ruhára cserélje. Miután visszatért és elfoglalta a helyét a főasztalnál a férje mellett, felszolgálták az első fogásokat.

Az idő múlását az italok végtelennek tűnő sora és a hangosodó, majd elhaló beszélgetések hangjai tarkították. Miközben mindenki más önfeledten beszélgetett körülötte, Xiao Zhan kényelmetlenül feszengett a székében a kialakult helyzet miatt: bizonyosságot nyert, hogy Yibo keze volt a dologban, különben Cheng Su – rábeszélés nélkül – soha nem ültette volna őket ugyanahhoz az asztalhoz.

A harmadik fogás felszolgálása után, Xiao Zhan rosszullétre hivatkozva felállt az asztaltól, és kerülve a kíváncsi tekinteteket, a hatalmas terem túloldaláról nyíló terasz felé igyekezett. Arcán érezte a lágy, kellemesen langyos szellőt és figyelte, amint a nap lassan ereszkedni kezd, fénye barackszínűvé válik, és hosszú árnyékot vet a lába alatt elterülő forgatagra.

- Azt hiszed könnyű győzelmet arattál?

Xiao Zhan hátrapillantott a válla felett, amikor meghallotta azt a rosszindulattól átitatott lenéző hangot, ami mindennél jobban idegesítette. Yaling állt a teraszajtóban. Tökéletes frizurába rendezett hajával, visszafogott, szuperelegáns levendula színű Alexander McQueen estélyijében úgy festett, mintha most lépett volna ki egy divatmagazin borítójáról.

- Tessék?

Yaling undok mosollyal lépett ki a márványozott teraszra.

- Ne játszd a hülyét. Tudom, hogy bebeszélted Chyounak, hogy az apja egy gonosz és rossz ember, aki sosem törődött vele igazán. Hazugságokkal rávetted, hogy elutasítsa és megtagadja Yibot! A saját édesapját! Ezek után elhiheted... mennyire dühös.

Követte a nő pillantását: Yibo a vendégektől hemzsegő nagyterem egyik kevésbé zsúfolt sarkába húzódva hevesen vitázott valakivel telefonon. Ujjai kifehéredtek olyan erősen markolta a készüléket, tekintetéből halálos düh és gyűlölet áradt, míg keze hol ökölbe szorult, hol pedig ingerülten gesztikulált, hogy nyomatékot adjon szavainak.

- Nem hazudtam Chyounak! – mondta, és a nő arcát fürkészte. – Ahogy Yibonak sem! S ezt te épp olyan jól tudod, mint a férjed.

- Na persze. – vetette oda félvárról gúnyorosan, mintha nem lenne több egy kivert kutyánál, aki még a szánalmára sem méltó. – Te sosem lennél képes hazudni. Mert te egy igazi szent vagy.

Xiao Zhan összefonta a karját maga előtt, miközben szemöldöke a magasba szaladt.

- Mit a francot akarsz ezzel elérni, Yaling?

A nőnek olyan kifejezés ült az arcán, mint a filmbéli Jokerén... egy elvetemült és szörnyű vigyor, ami hosszú éjszakákon keresztül fogja kísérteni.