Betrayed [BEFEJEZETT]

24 fejezet

Xiao Zhan nappalija és konyhája rendőröktől hemzsegett.

A ház előtt két rendőrautó parkolt, kék-piros villogó fényeik az egész utcát megvilágították. Két egyenruhás rendőr posztolt odakint kapunál, éberen figyelő tekintettel pásztázták az utcába kiözönlő, kíváncsi szomszédságot, miközben tőle nagyjából két méterre rendőrségi helyszínelés zajlott.

Li Jun a vállára hajtva a fejét hangtalanul szuszogott, míg Chyou a combjába kapaszkodva figyelte a bizonyítékokat kereső rendőröket. Egy nagyjából a negyvenes éveiben járó rendőr lépett be a teraszon keresztül a nappaliba. Az arcára kiülő mogorvaságán túl, elgondolkodva figyelte a nappali padlóján szétterülő milliónyi üvegdarab között – az egész felfordulást okozó – tenyérnyi nagyságú követ. A magas, sötéthajú férfi – aki jóképű is lehetne, az állandó komor arckifejezése nélkül – valószínűleg nyugodt éjszakai műszakra számított, nem pedig arra, hogy egy egyszerű rongálás miatt kiugrasszák a kényelmes székéből.

- Jó estét. Han Peng kapitány, Nan'an kerületi rendőrőrs.

Xiao Zhan felemelkedett a fotelből, ránehezedett bekötözött lábára, mire arcán egy fájdalmas grimasz szaladt át, ami nem kerülte el a férfi figyelmét.

- Dr. Xiao Zhan.

- Látta esetleg, hogy ki törte be az ablakot? – kérdezte a férfi feszülten.

- Nem. – suttogta. – Sötét volt. Csak a lépteit hallottam a teraszon.

A férfi pillantása a sérült lábára esett.

- A támadáskor sérült meg a lába?

- Nem, néhány órája, amikor eljöttem a kórházból.

Han kapitány rosszallóan összevonta bozontos szemöldökét.

- Sérült lábbal vezetett el hazáig?

- Nem... egy... ismerős hozott haza.

- Értem. – bólintott a férfi. – Csak Ön és a gyerekek tartózkodtak a házban, amikor az eset történt?

Xiao Zhan bólintott.

- Igen. A fiam odafent aludt, a lányom pedig éppen akkor jött le a szobájából. – Han kapitány Chyou felé fordult, aki fáradtan döntötte a fejét a derekának. – Én a konyhában voltam.

- A társa? – vonta fel a szemöldökét a kapitány kíváncsian.

Xiao Zhan habozott.

Olyan érzés volt, mintha ronggyá tépett szíve két örvény közé szorult volna.

Yibo vadító szenvedélyt, és gyönyört ígért. Forró, szenvedélyes és heves szerelmet, amely annak a rengeteg álmodozásnak és megszámlálhatatlanul sok fantáziálásnak a betetőzése lenne, amikor éjszakánként – egy túlfűtött, erotikus álomból – verejtékben úszva ébredt.

Addig Wu Ying egy biztos és gondtalan életet lehetőségét nyújtotta, ami nem csak a bizalomra és hálára épülne... hanem szeretetre... Tiszta és őszinte szerelemre. Jó és gondoskodó apa és társ lenne, aki mindig a családját és párját tartaná szem előtt.

- Xiao Zhan? – Wu Ying lépett be a lakásba, aggodalmas tekintetével felmérte a helyiségben uralkodó zűrzavart, majd amikor megpillantotta, odarohant hozzá. Erős karja a dereka köré fonódott, hogy megtartsa a testét, ami a hosszú egyhelyben állástól ­– és Li Jun tizenegynéhány kilós súlyától – többször is megingott. – Mi történt? Jól vagy?