Betrayed [BEFEJEZETT]

37 fejezet

Sziasztok!

Megkésve ugyan, de elhoztam nektek a következő fejezetet.

Remélem tetszeni fog! ^^

***

Xiao Zhan döbbenten ült a terasz alatti kanapén, és a kezében tartott mobiltelefonra bámult.

Sokkal inkább az SMS feladója, mintsem a tartalma lepte meg.

Odapillantott a gyerekeire, amíg Chyou kipirult arcával, felszabadultan szaladgált a füvön körbe-körbe, addig Li Jun az udvar közepén egy pléden üldögélt, és a kognitív képességeit fejlesztgette a különböző formájú fakockák segítségével.

- Minden rendben? – ült le mellé Wu Ying.

- Igen. Lenne egy vészhelyzet találkozóm egy üzletben. – Ez többé-kevésbé igaz is volt. S remélte, ez elég lesz ahhoz, kielégítse vele Wu Ying kíváncsiságát.

A férfi szeme felcsillant, szórakozott mosolyra húzódott a szája.

- Milyen üzlet?

Xiao Zhan a zsebébe csúsztatta a telefont, majd lehajolt és egy csókot nyomott Wu Ying szájára.

- Az maradjon egyelőre titok.

Wu Ying lemondóan sóhajtott, de végül elengedte.

A feszült sóhaj, amely a mellkasát égette, azonnal feloldódott, ahogy becsukta maga mögött a ház bejárati ajtaját. Gyűlölte magát, amiért csak a féligazságot közölte a férfival, de jobb ötletnek tűnt a hallgatás, mert nehéz lett volna kitalálni hogyan reagált volna erre az üzenetre. Valószínűleg, ha Yibotól érkezett volna az üzenet, Wu Yingből kitört volna a birtoklási vágytól felajzott, féltékeny fenevad... amit tökéletesen megértett, honnan ered. De Yaling esetében?

Nos, akkor sem számíthatott volna jobbra.

Sietős lépésekkel átvágott az előkerten, s amikor odaért az autójához, gyorsan beszállt, lezárta az ajtót, és beindította a motort.

Yaling üzlete Yuzhong kerületében, a Yangtze folyótól nem messze állt. A Binjiang Park mögött húzódó épületek mind kétemeletesek, leginkább több lakásra felosztott házakra hasonlítottak. A földszinteket jobbára az üzlethelyiségek foglalták el – bárok, éttermek, kávézók és üzletek –, míg az emeleteken valószínűleg irodák vagy raktárak lettek kialakítva.

Szinte mindegyik üzlethelyiségben égett a villany és tömve volt emberekkel... egyet kivéve.

Xiao Zhan leparkolt az üzlet előtt, leállította a motort és kiszállt.

A Mandary névre hallgató üzlet kirakatába kirakott próbababák meztelenül álltak és néma, mozdulatlan szemtanúi voltak az utcán zajló életnek. Az üvegen keresztül benézve, Xiao Zhant elfogta a rossz érzés: először és utoljára akkor látta ezt az üzletet virágba borulni, amikor megnyitották – hervadása órákkal később elkezdődött, a teljes pusztulás pedig most érte utol.

Amikor belépett az üzletbe, Yaling méregdrága parfümje és dühének orrfacsaróan keserű illata ingerelni kezdte az orrát. A levegőben érezhető keserűségének illata és a megjelenése szöges ellentétben állt: élénk színű blúza és fehér farmerja egyáltalán nem illett a helyhez.

- Miért hívtál ide, Yaling? Mit akarsz tőlem?

A közönnyel és undorral vegyes arckifejezés, ami kiült a nő arcára, egyáltalán nem lepte meg Xiao Zhant.