Betrayed [BEFEJEZETT]

21 fejezet

A nap már alacsonyan járt, amikor Yibo belépett a kórház előcsarnokába. Már útközben lehámozta magáról hófehér zakóját, és egy szál fehér pólóban a lifthez lépett. Majd meghalt a vágytól, hogy a verseny és az utána tartott flancos „buli" lezárultával végre visszatérhessen a kórházba a fiához... és Xiao Zhanhoz.

Megnyomta a felvonó hívógombját, mire az ajtó csilingelve kinyílt, majd belépett a kis alumínium fülkébe. A lift csupa üveg, háromszázhatvan fokos kilátást biztosít a kórház hatalmas előcsarnokába. Az ajtó bezárult mögötte, majd egy rántással elindult felfelé. Fejét az üveg hűvös falának döntötte, miközben gondolatai az elmúlt órák eseményei között kavarogtak.

A százhuszonöt meghívott előkelő vendégek közül – akik az RFT nagylelkű támogatói voltak –, olyan elérhetetlen körökben forgó személyekkel is találkozhatott, akikről eddig csak álmodhatott: a politikai élet nagyemberei; színészek, színésznők és a multinacionális cégek vezetői. A legnagyobb meglepetést mégis a chongqing-i Jianshe Yamaha Motor képviselőjének – Wang Zhihaonak – váratlan ajánlata jelentette, amely értelmében a cég felkérte, hogy újra őket képviselje a versenyeken.

A férfi szándéka komoly, az ajánlata pedig szörnyen csábító volt.

A lift megérkezett az ötödik emeletre, és kinyílt az ajtaja. A folyosóra kilépve úgy érezte, mintha a mellkasára nehezedő nyomás egy szempillantás alatt megszűnt volna.

A levegőben a citrusok könnyed és frissítő illatkavalkádja terjengett, az egzotikus gyümölcsök láthatatlan ujjai gyengéden cirógatták és iránytűként vezették egyenesen a fia szobájához. Yibo az ajtó mellett, mozdulatlanná dermedten állt, és úgy itta magába az elé táruló látványt, mintha éltető víz lenne, ő pedig egy szomjazó a legzordabb sivatagban.

Kemény arcvonásai ellágyultak, ébenfekete szeme melegséggel és színtiszta szeretettel telt meg, miközben nem tudta melyikükre figyeljen először. Tekintete ide-oda vándorolt a két gyermeke – Li Jun és Qu Yang – között. A két kisfiú ugyanis egymás karjában, az ágyon kiterülve aludt. Qu Yang kis feje Li Jun mellkasára simult, miközben Li Jun olyan védelmezően ölelte át a fiát... mintha... – ajka megrándult és a szemébe könny szökött a gondolatra –... mintha csak a testvérét ölelné. Míg Chyou a kanapén feküdt, feje Xiao Zhan ölében pihent. A kislány apró testét vékony takaró ölelte körbe. Mindannyian hangtalanul szuszogtak, a szoba békéjét és csöndjét egyedül a kisasztalon, a laptopból szóló mese vidám hangja törte meg.

Minden egyes lépésnél – amit a fia felé tett – megremegett a lába. A remény és vágyakozás – hogy megérinthesse, megismerhesse, hogy magába szívhassa Li Jun illatát – befészkelte magát a mellkasába, tábort vert a bordái közé, és szétfeszítette.

Szó szerint alig kapott levegőt.

Egy pillanatig habozott csupán, majd leguggolt az ágy elé, és reszkető karját kinyújtva megsimogatta Li Jun arcocskáját.

Ahogy hüvelykujjával végigsimított Li Jun finom, selymes bőrén – amelyen édesanyja és az ő illata a legtökéletesebb harmóniában keveredett – olyan érzés fogta el, hogy a valóság különleges, varázslatos módon, ebben az apró érintésben teljesedett ki.

A jövőt... a szerelmük gyümölcsét most először tarthatta... a kezében.

A felismerés úgy csapott belé, mint a villám.

Négy év.

Négy évet veszített el Xiao Zhan és Li Jun életéből: nem láthatta, ahogy imádott társa kikerekedik, miközben izgatottan várta, hogy a szíve alatt hordott aprócska élet hónapról-hónapra ott növekszik a méhében. Nem lehetett a támasza; a szolgája, hogy az éjszaka közepén teljesítse kívánatosságának leghajmeresztőbb kéréseit. Nem lehetett ott a fia születésénél. Nem lehetett a biztos kéz, amibe kapaszkodhat, miközben megteszi az első lépéseit.