Betrayed [BEFEJEZETT]

40 fejezet

Qu Yang boldog visongása volt az, ami kizökkentette Yibot a merengésből.

Mindketten a nappali közepén feküdtek a szőnyegen, pont ahogy annak lennie kell – egy tipikusan rendetlen gyerekövezetben; félredobott cumi, elhajított kiscipők, félúton elhagyott cumisöveg és rengeteg színes játék, ami körülvette őket. Az önfeledt játékot a házvezetőnő törte meg, akinek kezében egy pálcikás jégkrém volt.

- Fagyi! – nyújtogatja a kezét Qu Yang, mire a nő a kezébe adja a jégkrémet, ami máris csöpögni kezd.

Hűha, ez maszattal jár, gondolta gyorsan Yibo és felült.

- Gyere ide, hadd nézzelek meg, maszatka. – mondta, és kivette a kezéből a jégkrémet, és gyorsan lenyalta, ahol már csöpögött.

- Enyém! – méltatlankodott Qu Yang.

- Tessék. – adta vissza a már nem annyira csöpögős jégkrémet, ami egyenesen a szájába került.

Yibo elmosolyodott.

- Hol van a mami?

Yibo az ölébe ültette a fiát, és puszit nyomott a feje búbjára... oh, de jó illata volt. Arcára édeskeserű mosoly ült ki ahogy a fiát nézte és miközben az anyjára gondolt. Yalingot – a kórházban történtek után – Mr. és Mrs. Yang azonnal a saját otthonukba vitte, ezzel nem kis kellemetlenségtől kímélték meg. Így az elmúlt pár nap nyugalmában, Yibo kihasznált minden időt, amit a fiával tölthetett. Az elmúlt két évben – aminek nagyjából a felét külföldön töltötte – nem tudott megfelelő mennyiségű időt szakítani Qu Yangra... de meg akarta fogadni Xiao Zhan tanácsát – és egyben bebizonyítani is a férfi számára –, hogy jó édesapja a kisfiának.

- Anya egy darabig nem jön haza.

Qu Yang eltűnődve nézett rá, aztán kinyújtotta kis kezecskéjét felé. Yibo elmosolyodott, és a szájába vette Qu Yang ujjacskáját, ami csak úgy ragadt a megolvadt fagyitól.

Az idilli hangulatot hirtelen borzalmas dörömbölés szakította félbe előcsarnok felől. Hangos, ütemes zörgetés, de olyan erősen, hogy a ház masszív ajtaja beleremegett, és úgy hangzott, mintha egy egész focicsapat próbálna betörni az otthonába.

A házvezetőnő kiszaladt a konyhából, majd rémülten ránézett.

Újabb és újabb durva ütések sorozatát küldték az ajtóra.

- Mrs. Han, vigye fel Qu Yangot a szobájába.

Az asszony beszaladt a nappaliba, karjába kapta a visító kisfiút és felsietett vele az emeletre. Amíg a nő felért a fiával a szobába, Yibo az ajtóhoz sétált, kinyitotta, és Wu Ying berobbant az előtérbe. Olyan dühös volt, mint akit megszállt az ördög; az arcát eltorzította a harag. Láthatóan olyan állapotban volt, hogy senki más jelenlétét nem érzékelte... egyedül az övét.

- Még semminek nincs vége! – üvöltötte Wu Ying, miközben felkapta, és a falhoz vágta. Miután a háta elnyelte a becsapódás erejét, hirtelen fájdalom hasított az állkapcsába – ami azt jelentette, hogy az orvos még az állába is behúzott egyet. Ezután újra durván a falhoz szegezte.

- Mit művelsz? Megőrültél? – üvöltötte.

Wu Ying elé nyomta az arcát, és kivillantotta a szemfogát.

- Megőrültem! Te mániákus! Mit kerestél te a társam mellett? Hogy mertél hozzáérni? – vágta megint a falhoz. – Hogyan?

Yibo nekifeszült Wu Ying mellkasának, és ellökte magától.