Betrayed [BEFEJEZETT]

13 fejezet

Yibo alig észrevehetően lassított, majd lefékezett az útpadka mellett.

Xiao Zhan új, kétszintes kertvárosi háza Nan'an kerület északi részén – nagyjából húsz percre a régi házuktól –, a városi forgatagtól távol, a hegyek lábánál állt.

A környék csendes volt, a táj pedig gyönyörű, minden zöldben játszott: a fák törzseit borító moha, a lombsátor, a páfránnyal benőtt talaj. Tavasz eleje volt, a gyümölcsfák virágba borultak, a leheletfinom, halvány szirmok hullani kezdtek, és behavazták a ház előtt húzódó utcát, a zöldellő udvart és vékony rétegben a fa alá felállított teepee indiánsátort, amely most üresen állt. Körülötte szanaszét hevertek a gyerekjátékok: egy feldöntött rózsaszín bicikli, egy pöttyös labda, vödrök és lapátok.

A fehér deszkákból épült gazebo az udvar távolabbi, bal sarkában állt, oszlopait fényfüzérrel díszítették, míg a tetőszerkezetről villanykörtés izzósorok lógtak le.

A gyerek miatt az udvar és az egész ház kicsit kaotikus és rumlis volt – elvégre Chyou, mint ahogy a legtöbb gyerek, hadilábon állt az elpakolás fogalmával –, mégis meleg és otthonos. Xiao Zhan egyedül végezte a házimunkát segítség nélkül – ami a gyermeke nevelése és a munka mellett –, sok esetben késő éjszakáig is elnyúlhatott.

Yibo a saját otthonára gondolt, ahol egy teljesen más világ uralkodott: az ő házuk pont az ellenétére volt; hideg, fehér és steril, mint egy igazi kirakatház. A falak letisztultak és hidegek, a bútorok a legújabbak és legmodernebbek, a használati tárgyak sokkal inkább a ház egzisztenciáját reprezentálták, minthogy valódi funkciót töltöttek volna be. Háromfős személyzet gondoskodott arról, hogy a ház mindig makulátlan tiszta legyen, az ételek mindig időben kerüljenek az asztalra, és hogy a kertben a fű úgy nézzen ki, mintha manikűrollóval nyírták volna tökéletesre.

Sokkal inkább a féltékenység, mint sem a kíváncsiság vette rá, hogy órákon keresztül várjon az autójában ülve, és onnan leskelődjön Xiao Zhan után. Nem akarta elhinni a férfinak, amikor azt mondta, tovább lépett és közel került ahhoz az orvoshoz.

Apró reménysugár élt benne az évek alatt, hogy Xiao Zhan sosem lesz képes újrakezdeni az életét egy másik férfi oldalán.

Hogy miatta, sosem fog tudni megbízni senkiben.

Saját szemével akart megbizonyosodni arról, hogy Xiao Zhan hazudott neki. S közte és aközött az orvos között nincs semmiféle kapcsolat.

Nem lehet.

Lehetetlen.

De, amikor este hat órakor egy fekete BMW parkolt le a ház elé, és dr. Huang Wu Ying szállt ki belőle, majd úgy sétált be a házba, mintha a sajátja lenne... a düh olyan hévvel támadta meg..., olyan görcsösen markolta a kormánykereket, hogy az ujjpercei kifehéredtek.

Húsz percig várt, és amikor ráébredt, hogy a férfi nem fogja elhagyni a házat, csak másnap reggel, iszonyúan dühös lett.

Gyorsan indított, és kikanyaradott a ház elől.

Féltékenyen és fáradtan lépett be a házba huszonöt perccel később.

Dühösen ledobta a kocsikulcsokat az előtér egyik ezüst dísztálcájában.

Rossz hangulata szinte azonnal elpárolgott, amikor kétéves kisfia – Qu Yang – visítva kitotyogott az előtérbe. Egyik kezében építőkockát, a másikban kedvenc tigris plüssállatát szorongatta. Arca felragyogott, szája széles vigyorba húzódott.