Betrayed [BEFEJEZETT]

17 fejezet

A Chongqing-i Orvosi Egyetem Gyermekkórháza az egyik legnagyobb gyermekorvos képző bázis volt az országban. Évente mintegy 400-500 hallgatót vett fel alap-, mester- és doktori képzésre. A képzés mellett kutatóközpontot is üzemeltetett, ahol négy kulcsfontosságú témában – táplálkozás és fejlesztés; fertőzések és immunrendszer; a veleszületett rendellenességek korrekciós kezelése; és a gyermekek krónikus betegségeinek kutatása és megelőzése – folyamatosan végeztek tanulmányokat.

Most a kórház épülete előtt elterülő lenyűgöző parkot és az azon keresztülhaladó utakat lámpások világították meg. Chongqing pompásan öltözött elitje – csillogó, méregdrága estélyiben pompázó nők és fekete szmokingot viselő férfiak – vonultak a fényfüzérrel kivilágított főbejárat felé.

Két fotós – az egyik a Chongqing Today alkalmazottja, a másik a kórház megbízásából – terelte a vendégeket egy fehér tüll anyaggal és zölddel díszített háttérállványhoz, hogy pózoljanak a fényképekhez.

A főbejáratnál fehéröltönyös pincérek álldogálta, akik kristálypoharakba töltött pezsgőt kínálta körbe ezüsttálcákon.

Xiao Zhan a bejárattól nem messze, a falhoz húzódva álldogált, egy félig üres pezsgőspohárral a kezében, és figyelte a csillogó tömeget, amint beáramlottak a hatalmas, díszes előtérbe.

A mikrofon hirtelen sercegésére a vendégek figyelme az előcsarnok végében kialakított ki színpad felé fordult, ahol Cheng Su elégedett mosollyal nézett végig a kis tömegen.

- Hölgyeim és uraim! Üdvözlöm önöket a Racing for them éves jótékonysági estünkön, amely már negyedik éve került megrendezésre, és köszönheti meg nagylelkű támogatásukat. Mint tudják, az est és a holnapi verseny bevételét idén a gyermekkórház traumatológiai osztályának fejlesztésére fordítjuk. Amely fantasztikus munkát végez a Harc az életért alapítvánnyal karöltve. – Udvarias taps következett. – Át is adom a szót az est rendezőjének és a gyermekkórház traumatológiai osztály vezetőjének, dr. Xiao Zhan!

Xiao Zhan megigazította bézs színű J. Truseam öltönyét és fellépett a pódiumra.

- Köszönöm, Cheng Su. – a nő bólintott, majd a párjához lépett, aki birtokló mozdulattal a derekára simította a tenyerét. – Immár négy év a Harc az életért alapítvány megalakulása óta, hogy a Racing for them verseny megrendezésében támogathatjuk nem csak a gyermekkórházat, hanem azokat az intézményeket is, ahol családok nélkül nevelik a gyermekeket. – elhallgatott, amikor megpillantotta a főbejáraton belépő Wang Yibot, aki szinte azonnal kitöltötte minden gondolatát. Ébenfekete inget és öltönyt viselt, bronzbarna tincseit – ami a félhomálynak köszönhetően feketének tűntek – divatosan oldalra fésülve viselte, és úgy mozgott, mint egy áldozatára lecsapni készülő, éhes ragadozó. Ahogy pillantásuk találkozott, Xiao Zhan azonnal észrevette Yibo tekintetében a tomboló vágyakozást. – Köszönet... – köhintett. – illet meg mindenkit, aki dolgozik, aki áldozatot hoz, és aki lehetővé teszi, hogy azok a gyermekek, akik rászorulnak ne csak jobb elláttásban részesüljenek, hanem megfelelő támogatásban is. Ezúton szeretnénk még egyszer köszönetet mondani mindazoknak a vendégeinknek, akik jelenlétükkel megtisztelték a bált, de azoknak is, akik egyéni felajánlásokkal, önkéntes munkájukkal támogatják a gyermekeket. Köszönjük!

Miután lelépett a pódiumról, átvágott a gyülekező és gratuláló tömegen. Odabiccentett néhány politikusnak és előkelőségnek, majd megcélozta az egyik kevésbé zsúfolt sarkot.

Gyomra összerándult az idegességtől, ami hirtelen rátört. Az egyetlen férfi, akit soha többé nem akart látni... most megjelent.

Remélte, hogy a néhány nappal ezelőtti szóváltásukkal végérvényesen lezárták nem csak a kapcsolatukat, hanem a múltjukat is... de Yibo szemében továbbra is izzó vágy és szenvedély elbizonytalanította.