Betrayed [BEFEJEZETT]

23 fejezet

Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis húsvéti meglepetést! Remélem tetszeni fog :3

***

Yibo karcsú, fekete sportkocsija helyett egy tűzpiros Audi RS Spyder lámpái villantak fel, amikor megnyomta a távirányítót. Olyan kocsi volt, aminek a motorterén általában hosszú lábú európai szupermodellek pózolnak egyszál selyemövben.

- Ó, az alfák és az ő játékait. – motyogta Xiao Zhan.

Yibo elvigyorodott.

- Négykerék-meghajtású.

- Nem tetszik. – húzta el a száját unottan.

- Marhaság. Tűzpiros, és imádod.

Xiao Zhan az ajkába harapott, hogy elfojtsa a mosolyát, miközben lecsúszott a férfi hátáról. Fél lábára nehezedve, a luxusautó tetejébe kapaszkodva várt, amíg Yibo kinyitotta előtte az ajtót, és besegítette az üléstérbe. Hihetetlen türelemmel – és aggodalommal – figyelte, amíg sikerült kényelmesen elrendeznie hosszú, de sérült lábát a szűkös helyen. Miután becsukta mögötte az ajtót, megkerülte az autót, beszállt, beindította a motort és kifarolt a parkolóhelyről.

Az autó belsejét varázslatos zene töltötte be. A zongorajáték ismerős komoly, kissé sötét hangulata finoman megborzongatta, miközben felidézte életének legsötétebb emlékeit.

- A Madame Camille Pleyel? – kérdezte meglepetten.

Yibo bólintott.

Akkor... aznap is... ezt hallgatta... amikor...

Gyorsan letörölte a könnyeit a szeme alól, mielőtt még Yibo felfigyelhetett volna rájuk, és a kocsi mellett elsuhanó, élettel teli város forgatagát figyelte.

- Igen. – válaszolta Yibo csöndesen. – Néha... segít gondolkodni.

Az út további részében Xiao Zhan hatra dőlve a világosszürke bőrülésen, próbálta kizárni a tudatából a zongorajáték dallamát. Az ablakon kívüli világ elmosódott a szeme előtt. Yibo gyorsan hajtott, de az autó olyan egyenletesen siklott, hogy nem is érzékelte a sebességet.

A sportkocsi valamivel kilenc után kanyarodott be a kihalt utcába, és parkolt le a háza előtt. Yibo leállította a motort, kiszállt, megkerülte az autót és kinyitotta az anyósülés ajtaján. Kinyújtotta felé a kezét, hogy kisegítse, de Xiao Zhan elütötte a kezét.

- Innentől egyedül is menni fog.

- Nem, nem fog. - vágta rá Yibo basáskodó hangon, miközben felöltötte a szokásos, féloldalas mosolyát.

A késlekedés nélküli, magabiztos és határozott válasz egy pillanatra meglepte Xiao Zhant amit egy megrovó pillantással viszonzott. Amikor Yibo lesújtó pillantást vetett rá, ő szégyenlősen megvonta a vállát. Belekapaszkodott az ajtó feletti fogantyúba, majd megpróbált a lábára nehezedni, de amikor nem sikerült, visszahanyatlott az ülésbe. Duzzogva nézett farkasszemet Yibo „ugye én megmondtam" tekintetével.

- Lehet, de akárhogy is legyen, nem engedem, hogy a hátadon cipelj.

Yibo szemöldöke a magasba szaladt.

- Biztos vagy benne?

- Biztos. – jelentette ki Xiao Zhan tántoríthatatlanul.

Egy darabig némán meredtek egymásra, majd hirtelen Yibo – valamelyest felé hajolva – egyik karjával átölelte a hátát, míg a másikat a térdhajlatába csúsztatta a kezét. Könnyedén kiemelte az autóból, felegyenesedett és erős karjában tartotta, mint valami drágakövet.