Hiro szemszöge
Mit csinálok? Tettem fel magamnak a kérdést és vonakodva hajtottam le a fejem a patália közepén amit egyetlen mondattal indítottam el. Lassan fogtam fel, de aki szidást érdemelne az nem Hana, hanem én. Szerepet játszok, ő pedig érthetően védi magát. Sose volt kapcsolata, hogy rángathatnám bele egy ekkora hazugságba? Hogy várhatnám el tőle, hogy úgy ugráljon ahogy én fütyülök? És a végén ha már meg tett mindent amit akartam mit teszek? Eldobom? Mert más opció nincs. Igaza volt Ryuunak amikor azt mondta ne játsszak mások érzéseivel. Ha ismeri, bizonyára tisztában volt ezzel is, és ugyan még időben visszaléphetek, mégis szemétnek érzem magam.
- Elmondjátok miről szól amúgy a film? – Dobta fel asztalunknál az új témát Zoé. Meg akarta törni a feszült légkört, ez tökéletesen látszott. És én úgy adhattam hálát a legjobban, ha befogom a szám. Hana kikért még egy kör italt mindenkinek, bár csak az övé fogyott el, aztán egy nagy sóhajjal sorsába beletörődve hagyta új vizekre evezni a társalgást. – Elég komplex, el kellene olvasnod.
- Naaa, mi nem kaptunk forgatókönyvet. – Nyüglődött Zoé vállon lökve a felelőt mit sem törődve a köztük ülővel.
- Még kérhetsz. – simogatta meg az ütés helyét – Itt ül veled szembe, akinél ott van a kézirat.
- Ah, most érdekel! – Követelte élénken.
Hana várta hátha átveszi más a szót, ám mivel ez nem valósult meg belekezdett a mesébe. – A történet úgy indul, hogy Rin és a legjobb barátnője megtalálja az átjárót a másvilágra, ami jelen esetben egy hotel, ahol a főszereplő a szállodavezető. Annak ellenére, hogy tőlük indul a történet Rin csak egy mellékszereplő a legvégéig. Valójában Kairól szól, aki akkor lesz a szálloda igazgatója. Mindent megmozgatott ezért a pozícióért, mert elveszette a lélekcseppjét. – Láthatóan itták a szavait a körülöttünk lévők, még ha kuszának is tűnt amit közölt. Cseles, tudja, hogy lehet fenntartani az érdeklődést. Az utolsó mondata kézenfekvővé tette a következő kérdést.
– Mi az a lélekcsepp? – szállt be Mira lelkesen Hana játékába.
A fiatalabb tetetett merengéssel elgondolkodott hogy magyarázza el. – Voltaképpen, az egy darab Kaiból. Nevezhetjük egy erőteljesebb érzésnek, ami elhagyta a testét. – bökte ki végül - A hotel dimenziókat köt össze. Onnan nyílnak a kapuk más világokra, ugye a másvilágra ahogy mondtam. Viszont van egy átjáró ahonnan ered az egész. Ott él egy maroknyi lény akik megalkották a többi világot, és az ő lélekcseppjeikből fejlődött ki a többi lény. – Ködös tekintetek fogadták a magyarázatot, de mintha pont ezt akarta volna elérni. Rendkívül rafinált ez a lány. - Egy illetőnek akár millió lélekcseppje is lehet, de Kai soha se akart részt venni ebben. Ezért keresi azt az egyet amelyik kiszakadt belőle. Ezért lett igazgató. – Vett egy mély levegőt, hogy körbetekinthessen, és gonosz vigyorral megcsóválta a fejét, hogy már pedig ő nem mond többet.. Úgy tesz, mintha le akarná zárni a témát, mégis élvezi. Annyi beleélés van a mozdulataiban, ahogy affektál, hogy nehéz kivonni magad a bűvköréből. Arra ösztönöz valamiért, hogy valóban el akard olvasni a történetet. - Közben, hogy ne legyen egyszerű Kai helyzete, hatalmi harcot vív oldalán a felügyelővel, akit a segítségére küldtek. A sztori nem egy szálon fut, az is bonyolítja a körülményeket, hogy Rin és barátnője még élő emberek, pedig a földünkről csak halottak léphetnek a területre, ezért a szálloda Kai tudtán kívül az életükre tör. Démonokat küld ellenük. Összetett, olvassátok el. – Zárta le a beszámolóját, s én önelégülten bólogattam. Bár ilyen könnyen lenne ötösöm a lottón.
YOU ARE READING
A titkok mögött (Befejezett)
RomanceBár ez kilóg a többitől, de az életem egyik őrült :)szakaszához tartozik, ha elolvasod saját felelősségre :P "Felhajtottam a pólóját, csakhogy ő megszakítva a kontaktust félrenézett, nem emelte fel a kezét. Huncut, oh, ha tudná, hogy ezzel csak olaj...