A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 27

Sziasztok! Jobb később mint soha, hoztam egy hosszabb részt. Nevezhetjük kárpótlásnak az előzőért?

Jó olvasást!

Ryuu szemszöge

Messze az ezredestől egymást nézegetve helyeztünk kényelembe magunkat, várva hátha megszólal a másik. A hangulat már pattanásig feszült. Tartottam Hiro apjától, annyira komor volt. Tuti, hogy utál. De hát a családot nem mi választjuk meg, és szegről végről nevezhetem magam családtagnak vagy mi..

A gondolat adott némi bátorságot a mentegetőzéshez, mert a két srác megint úgy döntött, hogy csendkirályt játszik, és láthatóan Dent ez egyre jobban bőszítette.

- Szóval ezredes, - néztem fel kiskutya szemekkel, bár meg kell hagyni rá nem volt túl sok hatással – Kiba csak belekeveredett, és megköszönnénk Hiroval ha nem állna az utunkba, mert..- mit is akartam ebből kihozni?

- Mert? – csúszott fel egészen a homlokára két szemöldöke, miután tovább húztam a választ.

- Mert szeretjük egymást...- Uh, ha neki mondom olyan ez mint valami elcseszett lánykérés. – és mert maga se akar rosszban lenni velünk.

- Te most fenyegetsz? – szorította össze fogait.

- Nem, nem eszem ágában sincs. – A legszélesebb mosolyom vettem elő, mert ha grimasznak is látszik kicsit, talán nem ront a helyzeten. – Mindössze azt mondom, hogy tudta, mégis valami csoda folytán életben hagyott minket eddig, és ez jó jel.

- Nem! Ez egy tisztességes ház, itt nem lesz homokozó, ezt biztosan állítom! Mondd csak te egyáltalán nem félsz?

Sejtettem, hogy nem arra kíváncsi amire válaszolni fogok, ám Kiba miatt kockáztattam, hiszen ő is megtette értünk amit lehetett. Így az ezredes utolsó kérdésére koncentráltam. – De igen, viszont a kérdés az az, hogy mitől? Sose felejtem el mikor Eri úgy összeveszett a nőjével, hogy majdnem agyonverték egymást. Attól a kifejlettől azért tartok kicsit. A szerelem mindig rizikós. – Ennél a pontnál láttam, hogy tágulnak a szemei. Helyes, jobban figyel! – Egyébként mivel kölcsönös az érzés nincs mitől félnem. Meglepett, hogy nem csak a csajok érdekelnek, igen rendesen összezavarodtam. Viszont egyre magasabb szintjeit éljük meg a boldogságnak amióta nem ellenkezem, és ezért megéri. Maga se tegye. – vetettem oda, s egyre inkább belejöttem a magyarázásba – Nem akarok mindenféle szerelmes maszlaggal jönni, mert tudom, hogy az ezredes nem vallhatja be az érzéseit. Hiszen mi férfiak nem pazarolhatjuk ilyen földi dolgokra az időnket, mint az érzések..csakhogy tőlük vagyunk egyediek, ezek mozgatnak. Amúgy se beszélnének rólunk évekig, föltéve, hogy kiderül, hiába vagyunk színészek. Előbb- utóbb nem foglalkoznak majd vele. Ne adj isten ha az ezredes lenne meleg, az se számítana. Mert maga ugyan az az erős kezű katona aki rengeteg kiképzést és küldetést tudhat maga mögött. Attól ön még ön marad. Pusztán mindketten boldogabbak lennének. – sandítottam Kibára, aki szinte remegett, de már elindítottam a lavinát – Vagy azt hiszi most szárnyal? Akkor hallania kell valakitől, hogy jelenleg egyhelyben toporog.

- Hogy van képed? – Az életem apró kockánként pergett le előttem, ahogy felbőszülve vérben forgó szemekkel felugrott. Már készültem rá, hogy helyből átugrom a kanapé háttámláját, de Hiro közénk állt.

- Ne merészeld! – Sziszegte, s csodával határos módon Den visszább vett a lendületből.

Ő tényleg legális? Mármint tudom, hogy nem ez a legjobb időpont Hiro miatt olvadozni, de eszméletlenül szexi amikor ilyen vakmerő.