A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 21

Halihó, köszönöm a sok támogatást és az előző részhez a hozzászólásokat. Jó érzés! 

Jó szórakozást!

Ryuu szemszöge

Szombat reggel 20 évesen még egy buliban kellene fetrengenem, ehelyett egy kád hidegvízben térek magamhoz enyhe nyaki fájdalommal. Már csak ez kellett..

Végre egyedül lehettem volna a gondolataimmal az este történtek után, de elvesztegettem az időt. Elnyomott a fáradtság, sőt a többiek is elfeledkeztek rólam. Legalább nyugodtan felöltözhettem. Nem mertem gyorsan mozogni, de valóban jót tett a fürdés, ellazított. Lenyomtam a kilincset, és arra tértem vissza, hogy a szobában nem változott semmi. Hiro meg Kiba egymásnak feszülve erősködött. Kifejezetten jól nevelten minden tárgyat a helyén hagytak. Az ajtó nyikordulására azonban felém fordultak, látszott, hogy tanakodnak valamin. Kíváncsivá tettek, és bár dolgoznom kellett volna délután, maradni akartam.

Hiro arckifejezése meglágyult, nem bírta ki szekálás nélkül. – Jól áll a pólóm! – Képtelenség, hogy ezt komolyan gondolja. Csak szívat. Szeretem a laza holmikat, de ez minimum két számmal nagyobb rám.

- Ki kell vinnünk a házból. - Tolta el száját Kiba, és láttam lelki szemeim előtt ahogy a falnak lapulva kombózunk, nehogy lebukjunk a ház ura előtt.

- Oké, de Hiro nélkül egy lépést sem teszek. – Végülis eredetileg érte jöttem. Válaszokat pedig majd kapok. Amúgy meg képtelen lennék egyedül hazasántikálni.

- Szép álom, azontúl nem megy ez ilyen gyorsan. – a vörös hajába túrva győzködött – Nagy fiú vagy semmi szükséged kísérőre! Ne akarjatok állandóan bajba keverni!

- Gyere, - Tessékelte Hiro az ágy szélére a már szinte kissé megtört srácot. – ülj le Kiba, valamit el kell mondanom. – Megveregette a hátát, és úgy közölte vele bizalmasan mellé telepedve. – Így is bajban vagy.

Én tényleg szántam szegényt, de vicces volt nézni ahogy elfehéredik. Elterelésként ezt a remek pillanatot választottam, hogy beljebb toljam a képem a szobába jókedvűen becsukva a fürdőajtót. Mindketten követték a lépteim amíg eléjük nem értem. Érdeklődve figyeltek, feltételezhetően jókedvem okán, aztán nyílt a velem szemben lévő bejárat.

- Kiba, itt vagy? – Egy jól megtermett férfi rontott beljebb. A srácok kiesni készülő szemekkel néztek rajta végig, én pedig inkább érdeklődve.

Az ábrázata szigorú, csakhogy most meglepettség suhant át rajta. Borostája erőteljes, a szemei beesettek, idősebbnek látszik, mint a fiúk, de a nyakán lévő izomzat nagyobb mint a két vádlim együttvéve. Na jó talán túlzok, de ijesztően edzett mindenhol. A válla, a karjai, a mellizma, mind tisztán kirajzolódott a póló alatt, szóval mégse mondanám öregnek.

Egy darabig szimplán méregettük egymást, mintha a vadonban lennénk.

A két külön falkából jött oroszlán „csapat" – ugyanis a fickó kitesz vagy három embert – harcolt meg értem, a vidék legrágósabb rókájáért, mert nyúlnak mégsem mondanám magam...

Az ácsorgás már nem esett túl jól, bár azt se tudtam milyen lenne, ha leülnék, ezért tartottam az alap pozíciót. Főként, hogy koncentrálnom kellett volna arra, hogy mi történik éppen. Valahogy látszatra komolynak tűnt a helyzet.

- Hello Apa! – Köszönt rá Hiro, s rögtön rájöttem, hogy azzal állok szemben, akitől bujkálni kéne.

- Miért keresel? – Kapcsolt Kiba.