A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 19 +18 (!)

"- Ennyi? – Legalább úgy kérdezte, mintha én mentem volna el ilyen hamar, nem ő.

- Zavar? – Nevettem fel halkan miközben az arcára pusziltam. – Mit szeretnél még? – Vigyorogtam, úgy gondoltam nem fog reagálni, mivel ezek a fajta kérdések mindig frusztrálják.

Ismét tévedtem...

- Téged, magamban..."

Hogy jöhet ki pislogás nélkül ilyen mocskos dolog azokon a formás ajkakon? A férfiasságom lassan addig duzzad miatta, hogy a végén felrobban. Tisztában van vele mit kér? Hiába titkolom, a pulzusom az egeket veri. Erre benyög egy ilyet, mindjárt agyvérzést kapok. A falba verném a fejem ha az segítene kiűzni a szexet belőle, de na! Itt nem az ész diktál hanem a testem. Vagyis lüktet..azaz nem a testem... Most mihez kezdjek vele? – Hé, lassíts, hova rohansz? Miért sürgeted ennyire? – Hah, mégis szorult belém némi lélekjelenlét! Most komolyan, ki gondolná?! Felette könyökölve, meztelenül az ágyban próbálom jobb belátásra bírni, pedig a zsigereimben érzem, hogy ez egy mennyei utazás lenne a pokol peremén. A francba a begyöpösödött apámmal!

- Kívánlak! Bár egy idióta vagy, aki veszélyes és ijesztő. Sokszor fogalmam sincs mire gondolsz, viszont jelenleg jobban vágyom rád, mint bármi vagy bárki másra. Nem akarok újra rettegni a szex gondolatától.

Au, azt én sem szeretném! Ha otthon lennénk, felőlem a ház minden négyzetméterét felavathatnánk, sőt a kertben még azt is hagynám, hogy a csillagokat kémlelje két menet között, de itt túl sokan vagyunk! Ezen a ponton már lila gőzöm nincs miről hadoválok magamban. De mikor lettem ilyen romantikus?

- Veled akarok lenni! – Ryuu nem szánt több időt a válaszomra, tovább győzködött. Kezeit a tincseimbe fúrva kapaszkodott a tarkómba, s húzott volna le magához pihe-puha ajkaira, csakhogy betámasztottam. Nem megy ez olyan könnyen életem, hiába kalandozok el, attól te vagy a fő attrakció.

Mintha dacolni akart volna a gondolataimmal, a hasán lévő apró kockák megfeszültek, vékony karjain az izmok kidomborodtak, s elvette ami neki jár. Ahogy hozzám ért élvezetétől nedves bőrével a tesztoszteron szintem megugrott. Hosszú ideig nem így gondoltam, ám határozottan szexi amikor akaratos. Márpedig ő most eldöntötte, hogy makacsul a kezébe veszi a dolgokat. Tényleg..mert az egyik praclija lecsúszott a csípőm felé, aztán tovább.

- A - ah! – Nyögtem kudarcom bűnjelét az utolsó leheletemmel. Annyira jó érzés, kikészülök! – Nyertél! – Dörmögtem rekedtesen, ellazulva ahogy magához láncolt.

Egy ideje ezért a pillanatért küzdök, éjszakánként különböző lázálmokból riadok fel miatta. Nem mintha rémesek lennének...na de tényleg ennyire tartok az apámtól? Biztos, hogy nem! Meg akarom oldani ezt a problémát, és meg is fogom. De addig is a jelenben akarok élni.

Összefűztem az ujjainkat, hogy a feje mellé tegyem kezünket. Felegyenesedtem az ártatlanul csodálkozó tüneményről annyira, hogy a szemébe nézhessek és mielőtt kérdezett volna én tettem. – Biztos vagy benne? – Szaladt fel az egyik szemöldököm érdeklődve homlokom közepére.

Erre persze édesen morgolódva forgatta meg a szemeit. – Azt akarod kiharcolni, hogy én erőszakoljalak meg?- majd lesütötte pilláit – Ha- Ha veled történik meg az első, akkor rendben van. – Szinte mindenhol pirosodott a szégyenérzettől. Hétszentség, hogy meghaltam, és valami hiba folytán a mennyekbe kerültem.

Valljuk be eléggé boldoggá tenne, ha kiszolgálná magát amíg én fekszem alatta, ám számomra kétségtelen, hogy azt se tudná mit csinál. Úriembernek kell lennem, ha már legalább ő nem parázza túl a dolgokat. – Elmondom mi lesz. Felkészítem a tested, hogy be tudjon fogadni. – Nyomtam egy puszit az orrára, majd a homlokára mielőtt elvesztem a fejem a gondolatra, mivel a határaimat súroltam. – De, és most jól figyelj! Neked kell könyörögni a továbblépésért! – Húztam el gonoszan a szám, mindannak ellenére, hogy a hangom szerfelett lágyan csengett. Esküszöm, mintha nem is én lennék. A kis életem megszeppenve nyelt egy nagyot, erre nem tudott rákontrázni, egy szó se jött ki a torkán.