A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 16

Kiba szemszöge

Unalmas. Amikor azt mondta, hogy a fia után kell kutakodnom, nem pont ez az a szó volt, ami eszembe jutott. Pedig az, unalmas. Az első pár nap még élveztem, hogy életem legpihentetőbb munkájával állok szemben. Hol egy távoli padról vagy a kocsimból figyeltem őt, hol pedig dobozokat pakoltam a stúdióban. Kizárólag akkor csináltam valamit, ha már az idő se telt, na jó meg ha a lebukás veszélye fenyegetett. Csakhogy hosszútávon én nem az az ember vagyok aki a seggén ülve nézi, ahogy el megy mellette az élet, tehát szó szerint már szenvedtem amikor elém lépett Hana. A megoldás előttem állt. Bár telefonáltam egyből eszembe jutott, hogy könnyebb közelebbről megismerve őket infohoz jutni. Beleuntam az egyedüllétbe.

Visszafoghatatlanul húzott a kíváncsiság, amikor beültem melléjük a kocsiba, hogy valójában milyen emberek, és Hiro hasonlít-e Denre. Öt éve ismerem, de még egyszer sem láttam, a fiát csak hallottam felőle. Olykor pletykákat is hisz színész, de leginkább Dentől. Akivel már a kezdetek kezdetén jó barátok lettünk a mogorva viselkedése ellenére, s fittyet se hányva arra, hogy a kiképzőtisztem. Végül a titkára lettem.

Szereti a fiát. Vele lakom, sőt egész nap együtt vagyunk, ki ne tudná nálam jobban. Fáradtan sokszor felidézi, amikor lepkéket kergettek, fociztak vagy leckét írtak. Aztán jön a kérdés: „ Mit rontottam el?". Magát okolja, hogy a srác meleg lett. Anno egy féléves misszióra ment el otthonról, de nem ment többé haza. Elborult az agya a gondolattól, hogy a fia más pasikat visz haza. Nem akarta végignézni. Én se értem mi játszódik le benne, de szereti. Tudom, hogy mindig figyelemmel kísérte az életét, nehogy utcára jusson. Mostanában viszont kezd túl messzire menni. Én vállaltam a megfigyelést, de amikor azt mondta, hogy ne engedjem Ryuuval ennél jobban összemelegedni..fogalmam sem volt mit tegyek. Hát tessék. Hazahoztam. Szépen megkötözve, mint egy ajándékcsomagot fogom átadni. Átkozottul nem akarok részt venni ebben a családi perpatvarban. Mégis megtettem, mert fontos volt Dennek. Nekem pedig ő az.

Anyám sokszor mondta, hogy hülye vagy kis fiam, de mire tudatosult bennem, hogy igaza van már késő volt, beleszerettem a kiképzőtisztembe.

Ugyan most mit kezdjek ezzel a bájgúnárral? Rosszul indítottam az ismerkedésünk, és minden összekutyultam. Dennek meg még vagy két nap kell mire hazaér. Biztos, hogy hülyeséget csináltam, ám remélhetőleg nekem kényelmesebb lesz így.

Kivettem a hűtőből egy palack ásványvizet és visszarobogtam a szobába ahol hagytam. Szántam valahol, hiszen összekötözött lábakkal és bilincsel a kezén feküdt a hátán elkábítva. Elvetettem az ötletet, hogy így itassam meg, csak megfulladna. A probléma viszont ott kezdődött, hogy láthatóan kiszáradt a szája, és elég régóta aludt. - Talán kicsit több cuccot használtam mint kellett volna..Ja, és ha már fulladás. - Oldalára görgettem élettelenek tűnő testét, és megnéztem a pulzusát, majd a száját. – Jó, még nem nyelte le a nyelvét. - Büszke voltam a művemre, mert nem kis ember és ha elszúrom az altatását verhettem volna be a csinos képét, hogy előnyhöz jussak. Így viszont erőszakmentesen vittem végig amit elterveztem. Illetve vittük, mert a seregnél az egyik haverom Springfield segített. Átvette a kezemből Hirot és berakta a kocsiba amikor észrevettem, hogy Ryuu ijedten bámul minket. Kissé én is ledermedtem, nem csak ő. Springfield bepattant a vezetőülésbe, majd rám kiabált, hogy kövessem. Nos, ma biztos nem alszik jól a szerencsétlen srác.

- Mmm.. – Hiro morogva tudatta, hogy ébren van, mi több észrevett. Bekötöztem a száját időközben, mert először meg kell hallgatnia, aztán beszélhet, sőt felőlem járkálhat a házban. Az ajtókat és az ablakokat nem esik nehezemre zárva tartani. Majd romantikusan kettesben szellőztetjük mindig a lakást.